Fehér György: A mezőgazdaságügyi kísérletügyi állomások szerepe a dualizmuskori agrárfejlődésben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 9. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1994)

II. Mezőgazdasági kísérletügy Magyarországon - B., A hazai kísérletügyi állomások története - 3., Növénytermelési intézetek

jól bevált fajtát, (hadd utaljunk itt ismételten Mokry Sámuel munkásságára). Már a vegykísérleti állomásokkal kapcsolatban is megemlitettük a magyar búza értékesítése körüli nehézségeket és az ennek megoldására tett erőfeszítéseket. Az FM 1900/32941 /IV.3.b. számú rendeletében az óvári Vegykísérleti és Növénytermelési Állomást bízta meg a kérdés tudományos igényű vizsgálatával és a megfelelő válaszlépés kidolgozásávaL (Ennek ismertetésére, Kosutány Tamás ezirányú munkásságára már az előző fejezetekben kitértünk.) A Növénytermelési Kísérleti Állomás a nehézség megoldásaként többek között a hazai búzanemesítés erőteljes fellendítését, ennek koncentrálását javasolta.

309 A felhívás visszhangra talált, a búzanemesítési munkálatok jelentősen felgyorsultak. Az állomás maga is részt vett a korszak szinte összes eredményes kísérletében. Ezekben Cserháti mellett Gyárfás József, Somssich József és Grábner Emil működtek közre. Grábner Emil nevéhez fűződik, a tömegkiválasztás mellett sikeresen elterjedt tenyésztési mód^ a pedigree eljárás elterjesztése, s ő honosította meg az utódbírálás rendszerét is.

31 A sikeres együttműködés illusztrálására példaként hozható fel, hogy a kapuvári uradalom jószágigazgatója, Ujváry Imre már 1896-ban pedigree eljárással kezdte meg kísérleteit. Tudomásunk van Tímár Józsefnek Temesváron 1900-ban végzett hasonló munkájáróL 1904-ben Pauhni Béla, a csákvári uradalom jószágigazgatója az állomással kapcsolatba kerülve, annak irányításával folytatott sikeres nemesítést, és ennek eredménye lett a közismert „csákvári búza". Ugyancsak az eredményes nemesítők között tartották számon Váradi Szabó Jánost (Csorvás), Pályái Sándort (Abony), Kovátsits Károlyt (Eszterháza), akik egyébként egy-egy országosan ismert uradalom élén töltöttek be vezető tisztságet. Az említetteken kívül színvonalas búzanemesítés folyt a Temesvári Gazdasági Egyesület szervezésében is.

312 A hazai gyakorlati növénynemesítés egyik legnagyobb és legsikeresebb képviselője, Baross László több növénnyel (kukorica, búza, zab, takarmányrépa) ért el jó eredményeket, munkáját azonban ő is az állomással karöltve végezte. A magyarországi gyakorlaü növénytermesztés és nemesítés Baross mellett élt másik nagy alakja volt Székács Elemér. Még mint gróf Berchtold Lipót árpádhalmi (Csongrád m) bortokának jószágigazgatója kezdte meg kísérleteit. Először Kerpely Kálmán ösztönzésére dohánynemesítéssael foglalkozott, majd 1906-ban Cserháti rábeszélte a búzával folytatandó kísérletekre. „Igaz lelkesedéssel fogtam hozzá ehhez a munkához, annál is inkább, mert földesuram gróf Berchtold Lipót úr őnagyméltósága bőkezűsége biztosította a munkálatok költségét." -írt a visszaemlékezésében.

314 Székács e lehetőségekkel élve, azok at kihasználva, az L világháború előtt búzán kívül még jó eredményeket könyvelhetett el zab, őszi és tavaszi árpa, vakmint a kukorica nemesítése területén is.