Fehér György: A mezőgazdaságügyi kísérletügyi állomások szerepe a dualizmuskori agrárfejlődésben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 9. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1994)
II. Mezőgazdasági kísérletügy Magyarországon - B., A hazai kísérletügyi állomások története - 3., Növénytermelési intézetek
érdemeket szerzett Cserbiti Sándor, aki 1890-től az óvári akadémián tartott növénytermesztési előadásain kimerítő részletességgel oktatta. Cserháti kivételes szakmai kvalitásait bizonyítja az a tény, hogy a növényneraesítésnek mint tudományos diszciplínának az. előadását Rumke göttingeni professzorral közel egyidőben kezdte eL Cserháti óráin sok hallgajótában keltette fel a nemesité s iránti érdeklődést, és egyéb érdemei mellett, e területen is iskolát teremtő egyéniségnek bizonyult, akit méltán tartunk a tudományág hazai megteremtőjének. 3 Kezdetben a nemesítéssel jó érzékű gyakorlati szakemberek próbálkoztak, mint például a „magyarkincs" és „Pannónia" nemesítője Agnelli József, vagy a búzanemesítés területén Mokry SámueL Esetenként egy-egy agrárszakoktatási intézet tanára is hasonló vállalkozásba kezdett. A hazai próbálkozásokra a külföldi, 294 de főleg az ausztriai nemesítők voltak a legnagyobb hatással. Ennek következtében az intenzív földművelés legtöbb elemét alkalmazó uradalmakban, nagybérleteken egyre több helyen tettek ilyen kísérleteket. Ezek azonban meglehetősen magas kiadásokkal jártak, így egyes gazdaságok ennek fedezetét a piaci értékesítésre szánt vetőniagteraiesztésből teremtették elő. Magyarországon már a 90-es évek előtt létrejöttek vetőmagtermesztéssel, növénynemesítéssel foglalkozó uradalmak. Ez a tevékenység egyre inkább kiváltotta a gazdatársadalom ügyeimét és egyre nagyobb nyilvánoságot kapott. A Növénytermelési Kísérleti Állomás megalakulásával megteremtődött a hazai nemesítés elméleti és gyakorlati központja. 295 Az állomás négy éves munkájának köszönhetően az OMGE 1895-ben tartott III. Gazdakongresszusa - éppen Cserháti javaslatára - igen határozottan foglalt állást a növénynemesítés kiszélesítése mellett. 1913-ban Székács Elemér vezetésével egy Állandó Vetőmagnemesítő Bizottságot is létrehozott 296 A kongresszuson is megfogalmazódott, kormányzati körökben is visszhangra talált, hogy a rendkívül megterhelt Növénytermelési Kísérleti Állomás mellett létre kell hozni a növénynemesítés hazai tudományos központját. Az e területen elért eredmények ugyan biztatók voltak, de a folyamat erőteljes gyorsítására, az anyagi és szellemi erőforrások koncentrálására volt szükség. A gyakorlat bebizonyította, hogy a széles körű ismereteket és jelentős anyagi hátteret kívánó munkálatokat jobban meg kell szervezni. Az addig eltelt időszakban a Növénytermelési Kísérleti Állomás fajtaminősítést és fajtakísérleteket, továbbá szakmai tanácsadást végzett. Az állomás már nemcsak a másutt folytatott nemesítési kísérleteket kísérte figyelemmel és tartott a résztvevőkkel szoros kapcsolatot, hanem a nemesítés irányának meghatározásában is hallatta hangját. A Növénytermelési Állomás megalakulása után először az Agnelli József nemesítette „magyarkincs" nevű szesz-, valamint az ugyancsak általa előállított „Pannónia" és „Hungária" étkezési burgonyákkal végzett 3-4 évig tartó összehasonlító kísérletsorozatot. À „Kisérletügyi Közlemények"-ben és a gazdasági szaklapokban közzétett eredmények jó ajánlólevélül szolgáltak és az
