Fehér György: A mezőgazdaságügyi kísérletügyi állomások szerepe a dualizmuskori agrárfejlődésben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 9. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1994)
II. Mezőgazdasági kísérletügy Magyarországon - B., A hazai kísérletügyi állomások története - 3., Növénytermelési intézetek
túlsúlyban. A burgonya csak a 19. század második felében vált az egész ország kedvelt növényévé, elsősorban a Felvidéken, ahol népélehnezési cikknek számított. A magyar eredetű, és Angelli József nemesítési munkájának köszönhető „magyar kincs" elterjedése meghozta a termelők kedvét e növény termesztéséhez és nemesítéséhez 212 A hazai agrárszakirodalom már a 19. század első felében felhívta a ügyeimet a cukorrépa termelésének a mezőgazdaságon túlmutató közgazdasági jelentőségére. F növényfajták termesztésével elsősorban Nyugat-Dunántúlon és a Felvidék nyugati részén foglalkoztak igen nagy haszonnal és jó eredménnyel. Az erőfeszítéseknek köszönhetően a 60-as években az ország már jól kiépített cukorgyártó kapacitással rendelkezett, amelyik természetesen hazai nyersanyag feldolgozására épült. A Lajtán túli cukorgyárakkal élénk konkurrencia-harcban álló hazai gyártók elemi érdekében állott a nagyobb hozamot adó és magasabb cukortartalommal rendelkező fajták termelésben történő elterjesztése. Kezdetben a Földmívelésügyi Minisztérium a probléma érzékelésén túl, szűkös anyagi lehetőségei miatt, csak igen keveset tehetett. Felszólította a cukorgyártókat, hogy végezzenek az állomás által kijelölt és ajánlott fajtákkal összehasonlító kísérleteket. 21 Mint az állomás éves jelentéséből kitűnt, ez nem talált visszhangra, mivel csak az ácsi és a bükki cukorgyárak hajlottak az együttműködésre 214 A kudarc után nyilvánvalóvá vált, hogy állami támogatás nélkül csak rendkívül csekély előrelépésre van kilátás. így azután már 1894-től cukorrépa termelési kísérletek céljára évi 12000 forintot különítettek el. 215 A cukorgyárak tartózkodásának egyik valószínű oka- miként az Cserháti írásából kiderült-, hogy az állomás által kísérletre ajánlott fajták termesztését nem támogatták, ezért feleslegesnek ítélték az abban való részvételt 216 Valószínű, hogy később a legfontosabb koncepcionális eltérések kérdésében egyetértésre jutottak és ennek köszönhetően a répakísérletek területén valódi áttörés következett be. 1902-ben az OMGE kezdeményezésére és aktív részvételével az FM., a felügyelete alá tartozó oktatási intézmények, a Cukorgyárak Országos Egyesülete cukorrépatermelési és kísérleti kampányt szerveztek. Ennek keretében a földművelésügyi miniszter megbízta a Növénytermelési Kísérleti Állomást az ezzel összefüggő művelési és trágyázási kísérletek irányításával A változásoknak köszönhetően a cukorgyárak a korábbi időszakkal ellentétben már hajlandónak mutatkoztak az együttműködésre, és tudomásul vették, elfogadták az állomás irányító szerepét. A kísérletek tárgyi feltételeit biztosítandó, 1903-ban óvárott átadásra került a cukorrépa-laboratórium, továbbá az évi költségvetésben „cukorrépa termelését czélzó kísérletek" címszó alatt számottevő összeget különítettek el erre a céba, eleinte évi 37000, később évi 30 000 koronát . 2I8 Az állomáson végzett gyakorlati munkából kiemelést érdemelnek még a hazai vetőmagtermesztés meghonosítására, módszertani kérdésinek kidolgozására tett sikeres lépések, egyszóval az egész folyamat irányitása, összefogása. A 70-es évektől kezdődően elméleti és gyakorlati körökben általánosan elterjedt
