Fehér György: A mezőgazdaságügyi kísérletügyi állomások szerepe a dualizmuskori agrárfejlődésben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 9. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1994)

I. Az agrártudomány fejlődése és a kísérleti állomások létrejötte - 2., Kísérletügyi állomások külföldön

ságra.A mezőgazdasági tudományos ismeretek közérthető formában történő közlésére az ingyenesen terjeszterfFarmers BulleürT-ben került sor.

50 Egyes szövetségi államokban a tanintézetekkel 51 szorosan együttműködve dolgozó kísérleü állomások a tudományos kutatás mellett - miként például Németországban is - a minőségi ellenőrzés hatósági feladatait is ellátták. A jelentős mezőgazdasági kutatóhálózatot kiépítő és működtető országok közül az Egyesült Államokban indult meg legkésőbb a kísérleü állomások alapítása. Okulván más országok tapasztalataiból, már kezdettől fogva biztosították a működtetéshez szükséges anyagiakat. A tudatos erőfeszítéseknek köszönhetően a 20. század elejére az Egyesült Államok már e területen is „nagyhatalomnak" számított. A következőkben röviden áttekintjük néhány jelentőseurópai ország kísérletügyi hálózatának működését, és - ha volt ilyen - kapcsolatát a hazai társintézményekkel Franciaországban nagyon komoly hagyományai voltak a mezőgazdasági termelést közvetlenül és közvetve érintő tudományos kutatásoknak, gondoljunk csak Lavoisier, Sausure, Boussingault munkásságára. Ilyen előzményekhez képest viszonylag későn, csak 1868-ban Nancyban hívták életre az első kísérleü állomást ( station agronomique).

52 Ezt kővetően azonban már folyamatosan gyarapodásról beszémetünk és 1881 -ben - amikor Versailles-ben megrendezték a mezőgazdasági kísérletügyi állomások kongresszusát - már 22 intézel működését tartották nyilván, s ezek túlnyomó többsége vegykísérlet területén lejtette ki tevékenységét. 1884- tői - ez a párizsi magvizsgáló állomás alapításának dátuma - sorra szerveződtek a különböző szakterületek speciális (növénytermelés, lejkísérlet stb.) kutatóhelyei.

53 A francia mezőgazdaságot jól ismerő Károly Rezső közlése szerint a századfordulón már 70 állomás segítette az ország fejlődését. Ebből negyvenre tehető a vegykísérleü állomások (stations agronomiques proprement dites) és harmincra pedig a speciáhs intézetek ( staüons speciales) száma, ez utóbbiakban rovartani, növénytani, gépkísérleü, magvizsgáló, erjedési stb. kutatótevékenységét lejtette ki. Az állomások számának gyarapodása szükségessé tette az ezek felügyeletét, munkájuk koordinálását végző hivatal felállítását. Erre a célra szerveződött 80-as évek második felében a földművelésügyi minisztériumban egy főosztály, a „Comité consultative des agronomiques des laboratories agricoles". Európában igen előkelő helyet foglaltak el és nagy hírnévnek örvendtek a skandináv országok- elsősorban Svédország és Dánia - kísérleti állomásai. Az eddig vizsgált országokéval ellentétben itt nem vegy-, hanem a magvizsgáló állomások létrehozásával vette kezdetét a kutatóhelyek kiépítése. Svédországban 1861-ben a stockholmi gazdasági akadémián és Ultanában létesültek az első intézetek, az ország határain túl a növénynemesítési állomások és ezek közül is mindenekelőtt a svalöfí - tettek szert világhírnévre. Ezt a kizárólag