Fehér György: A mezőgazdaságügyi kísérletügyi állomások szerepe a dualizmuskori agrárfejlődésben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 9. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1994)
Összegzés
szóló határozat, melyek értelmében létrejött a hazai agrárkutatás irányításának szakmai grémiuma. A kormányzat az 1893 és 1895 között megalkotott fontos törvények elfogadásával a legmagasabb szintű jogszabályok segítségével tisztázta és meghatározta a kísérleti állomások helyét és szerepét a mezőgazdasági szakigazgatásban és kutatásban. A törvények és a kialakult gyakorlat alapján a továbbiakban egyértelművé vált, hogy a kisérletügyi állomások egyik fő feladatát a mezőgazdasági eredetű termékek és termények ellenőrzése jelenti. Ez az állam kezében bizonyos értelemben eszköz a tőkés gazdaságban kialakuló „piaci játékszabályok" befolyásolására. A szakigazgatásban való részvétébe szóló jogosítvány pedig lehetőség az állami felügyeletre, az állam jelenlétének e területen szükséges demonsüálására. „ A termények forgamának rendészeti ellenőrzése az I. fokú közigazgatási hatóságok feladata volt, a hamisítás fennforgásának kérdésében pedig a vegykísérleti és vegyvizsgáló állomások, illetve a vetőinagvizsgáló állomások adta hivatalos szakvéleményt. Ezek működésének egyöntetűségéről az Állandó Felülbíráló Tanács(32.268/1896. F.M. sz.r.)gondoskodott." 590 A 26000/1909. F.M. sz.r. pedig a vegykísérleti állomásoknak előírta, hogy hivatalos megkeresés hiányában, illetve „gyanú fennforgás nélkül" is tartsanak - hatósági közegek közreműködésével ellenőrző vizsgálatokat „és szükség esetében indíttassák meg a kihágási eljárást." 591 A vegykísérleti- és magvizsgáló állomásokra a jogszabályok elég nagy terhet raktak, ezt támasztották alá az általunk közzétett statisztikai adatok is. Ezek az intézetek tevékenységükkel elősegítették a termelés és kereskedelmi értékesítés szabályainak kialakítását, a kereskedelmi etika megszilárdulását, a mezőgazdaság versenyképességének javulását, a termelési színvonal emelését. A termelésnek közvetlenül a tudomány eszközeivel történő elősegítése képezte az állomások másik fontos feladatát. Az e táinakörben megnyilatkozó kortársak mindegyike kivétel nélkül azt az álláspontot képviselte, hogy a gyakorlati életben azonnal vagy relatív rövid időn belül felhasználható kutatások folytatására van szükség. „Nem elvont, tisztán elméleti értékű kísérletek végzését, hanem gyakorlati irányú, a mezőgadaság közvetlenül hasznot hajtó intézetek felállítását kell szorgalmazna" 5 - jelentette ki egyik írásában e dolgozatban sokszor idézett Cserháti Sándor. Gróf Serényi Béla földművelésügyi miniszter Krolopp Hugó interpellációjára adott válaszából is kitűnik, hogy a vizsgált korszakban a tudományos kutatásban a termelés érdekeinek szolgálata vált uralkodó szemléletté. íme bizonyítékul Serényi 1911-ben mondott szavai: „Én minden kísérleti ügyet, de leginkább olyan kísérleti ügyet fogok szívesen előmozdítani és támogatni, melyek a mezőgazdának praktikus hasznára lesznek; a többi inkább teoretikus, tudományos alapot képvisel, a tudomány szempontjából nagyon értékes, de talán jobb, ha más országok csinálják azt fokozottabb mértékben, mipedig kis mértékben, és e helyett inkább azokat a
