Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Rábacsanaki „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

hasznosításában lényeges változás csak annyiban következett be, amennyiben a szántó területe nagyobb lett és így mód nyílt egyes növények területének bővítésére. Ilyen értelemben gyökeresebb változást csak az 1959-es év hozott. A búza aránya 30% körül mozgott, míg a takarmánygabonák aránya 2—3%-kal emelkedett. Növekvő tendenciájú a pillangósok területi aránya. Erre szükség volt, mert 1958-ra az állatállomány nagymértékben megnövekedett. Az 1956-os 176 darabos szarvasmarhalétszámmal szemben 1958-ban a létszám 315 db és ebből 141 db a tehén. Nőtt a kocaállomány és ennek következtében az összes sertésállomány. A lóállomány négyszeresére gyarapodott, így a belső szállításaikat el tudták látni és nem volt szükség a munkacsúcsok (aratás, őszi betakarítás) idején az egyéni parasztok fogatainak igénybevételére. A szarvasmarha- és sertésállomány növelésének feltételeit már az első időszak épületberuházásaival megteremtették. Befejezést nyertek a sertésfiaztató és növendéknevelő épületek beruházásai. Ezt a tényt mutatják a közös vagyon, ezen belül is az álló- és forgóvagyon gyarapodásai. Amíg 1956-ban a közös vagyon 2,1 millió Ft volt, addig 1957-ben már 3,7 millió. Az állóvagyon az 1956-os 1,6 millióról 2,9 millióra emelkedett. A forgóvagyon több mint 250 ezer Ft-tal gyarapodott. Az épületek értéke viszont 449 ezer Ft-ról 1,2 millió Ft-ra emelkedett. Az első időszakhoz képest azonban nem nőtt a gépek és felszerelések értéke. Ez érthető is, mert anyagi erejüket elsősorban az épületekre fordították. Javult a gépállomás gépparkja és már nemcsak a talajelőkészítő munkákat, hanem a vetési munkák jelentős részét is a gépállomással végeztették. Az 1957. évi beruházás összes értéke 480—500 ezer Ft volt, ekkor fejezték be a 60 férőhelyes istálló építését, 690-700 ezer Ft értékben. A beruházások következtében nőtt az 1 kh-ra számított hitelösszeg. Ezt bizonyítják a következő számok is: 1956 1957 Középlejáratú beruházási hitel 27 Ft 27 Ft Középlejáratú jószágvásárlási hitel 380 Ft 362 Ft Hosszúlejáratú beruházási hitel 1470 Ft 1698 Ft Esedékes üzemviteli hitel 8 Ft 17 Ft Nem esedékes üzemviteli hitel 208 Ft 307 Ft Összes hitel 1 kh-ra: 2093 Ft 2411 Ft Az évi közel 1,5 milliós hiteltörlesztést a termelőszövetkezet elbírta, annál is inkább, mert a hosszú és középlejáratú hitelek évi esedékessége holdanként csak 900 Ft volt, a fent kimutatott összes hitellel szemben. Gyakorlatilag azonban egyéb tartalékolásra és a termelés továbbfejlesztésére nem futotta erejéből. Az előbbi időszakkal szemben a munkaegység értéke nem növekedett, hanem bizonyos fokig csökkent. Ez nem a termelési színvonal csökkenéséből eredt, hanem a beruházásokkal volt összefüggésben, mert ahogy a háztáji gazdaságok erősödtek, úgy a termelőszövetkezet vezetősége a tagsággal egyetértésben elvont a munkaegység értékéből a beruházásokra és felszerelésekre. A