Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Rábacsanaki „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

Ügyeltek arra, hogy az egyéni részesedés ne menjen a gazdálkodás fejlesztésének rovására. A korszak utolsó éveiben már — ha eleinte idegenkedve is - barátként fogadták, sőt követelték a gépállomások munkáját. Már tudták, hogy a gép nemcsak elvisz a gazdaságból, hanem annak nagyon sokat hoz is. A hitelfelvételnél óvatosak voltak, mert csak addig nyújtózkodtak, ameddig a takarójuk ért. A jó talajművelés, a gondos betakarítás és tartalékolás jellemezte tevékenységüket. Az 1954-es gazdasági évtől már nagyobb mennyiségben használtak műtrágyát. Ebben az évben több mint 30 ezer Ft-ot költöttek műtrágyázásra, vagyis területük minden kataszteri holdja 1 q műtrágyát kapott. Termelési színvonaluk, elért termésátlagaik hűen tükrözik ténykedésüket. A termelőszövetkezet elnöke okos, mértéktartó magatartása is biztosítéka volt a jó működésnek. Vezetőjüket nem tántorította meg a legnehezebb helyzet sem. Jól tudott tárgyalni felsőbb szervekkel, jó volt a kapcsolata a termelőszövetkezeti tagokkal és a falu parasztságával, mindig tudta mit kell tenni. Ez nem jelentette, hogy a begyűjtés időszakában ne lettek volna álmatlan éjszakái. A vezetéshez nagy segítséget nyújtott a pártszervezet. A párttagság zöme termelőszövetkezeti parasztokból tevődött össze. így könnyebb volt megbeszélni a termelőszövetkezet gondjait a pártszervezettel. A vezetés munkáját nagymértékben elősegítette a szövetkezeti demokrácia gyakorlása és az alapszabály törvény szerinti betartása, amelyről az 1954. évi beszámolóban az elnök így emlékezik: „Szövetkezetünk életében egyik legfontosabb kérdésként kezeltük és kezeljük a szövetkezeti demokrácia érvényesülését és az alapszabály törvény szerinti betartását. Az alapszabály értelmében a szövetkezet tagságának jogai és kötelezettségei vannak, amivel közgyűléseken és egyéb összejöveteleken élnek is tagjaink. Szövetkezetünk vezetésében nagy szerep jut tagságunk jó javaslatainak, a vezetőség és a tagság támogatásának. Valamennyien tudjuk és érezzük, hogy szövetkezetet vezetni jól és eredményesen csak úgy lehet, ha a vezetőség a szövetkezet tagságára támaszkodik és kikéri véleményüket." Az 1956-os évig megerősödött a szövetkezet és a községben megteremtődtek a mezőgazdaság szocialista átszervezésének lehetőségei, alapjai. Erre az időszakra levonható az a következtetés, hogy olyan faluban, ahol a termelőszövetkezetben a tagok gazdálkodása egységes és jó viszonyt tud tartani a még kívülálló parasztsággal és vannak határozott nevelő egyéniségei, ott a felső irányítás politikai hibái, tévedései, a parasztságot, illetve annak életkörülményeit súlyosan érintő intézkedései ellenére utat tör magának a haladás, fejlődés. Olyan faluban, mint Rábacsanak, ahol az emberek gondolkodása a kezdeti időben — ami a falut illeti — nem volt egységes, de volt egy csoport, mely az idő realitásait le tudta mérni gazdaságilag, gondolkodásban és életfelfogásban, ott lehet a közös érdekében tevékenykedni úgy, hogy egy idő után kézzelfoghatóan meggyőző erő legyen a mezőgazdaság perspektívája. A termelőszövetkezet parasztságának köszönhető elsősorban, hogy az adminisztratív beavatkozások időszakában a megalakulás után volt erejük gazdaságukat bővíteni, fejleszteni és társadalmi-gazdasági feladatuknak egyaránt eleget tettek. Nem alkalmatlanságukat, hanem életképességüket bizonyította ez, a körülményekhez viszonyítva nem is akármilyen fokon. Ez az érettség mutatkozott meg náluk 1956 őszén is.