Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Rábacsanaki „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

szabadpiacon dupla áron kelt el. A fent leírt számok alapján egy tag havi járandósága 1951-ben 375 Ft volt, míg 1956-ban 1.036 Ft. Azoknak a tagoknak az évi keresete, akik családtagjaikat is rendszeresen bevonták a munkákba, az átlagos keresetnek 7-8-szorosát is meghaladta, amit ugyancsak az 1953. évi zárszámadási szöveges beszámoló 8. és 9. oldalán az elnök beszámolója bizonyít, és ilyen tag nemcsak egy volt a szövetkezetben. A beszámoló szövege így hangzik: „...János tagunk elért jövedelme 1953-ban. Ezen tagunk feleségével és fiával dolgozott, így hárman 1057 munkaegységet szereztek. Az 1057 munkaegységre kaptak kenyérgabonából 63,18 q-át, árpából és zabból 27.81 q-át, kukoricából 28,70 q-át (csövesen), almából 7,36 q-át, burgonyából 4,63 q-át, cukorból 3,29 q-át, olajból 9,7 litert, mákból 16,81 kg-ot, szénából 10 q-át, szalmát szükséglete szerint és készpénzt 6.918 Ft-ot. A háztáji tehene és földjének jövedelme 3.000 Ft-nak felel meg. Tehát tagtársunk 1953-ban elért jövedelme az 1057 munkaegységre pénzben átszámítva 49.925 Ft, így havi jövedelme 4.160 Ft." A termelőszövetkezet a tagok részesedésének rendszeres és nagymértékű növelése mellett a keletkezett jövedelem jelentős részét fejlesztésre fordította. Az utolsó években már bizonyos címeken, egyéb alapokat is képeztek, amelyek a biztonságosabb gazdálkodást segítették elő. A fel nem osztható szövetkezeti alap a következőképpen alakult: A fel nem osztható alap 12-szeresére gyarapodott és 1956-ban megközelítette az 1 millió Ft-os nagyságrendet. A fel nem osztható alapon belül nagy súlyt helyeztek az üzemi alap képzésére, amely a következő év biztonságát szolgálta. Az alapok közül a takarmányalap volt a legnagyobb mértékű, 1951-ben azonban már készpénzalappal is rendelkeztek, amely ugyan nem volt nagymértékű, de nagysága az évek folyamán növekedett. E szakaszban a termelőszövetkezet vezetősége, ha lassú tempóban is, de igyekezett felszereléseit korszerűsíteni. A kezdetben teljesen kézi és fogatmunkán alapuló termelés struktúrája kezdett megváltozni. Ehhez első lépésként a gépállomások gépei járultak hozzá. Ezen kívül a termelőszövetkezet a szűkös ilyen irányú lehetőségeit kihasználva, gyarapította felszerelésének állományát. A felszerelés zömére még jellemző a kisparaszti jelleg, de már 1954-ben vásároltak egy 45 lóerős használt traktort. Építettek egy 20 vagonos új magtárt és egy anyagraktárt. A korszak végén már 2 vetőgép, 2 tárcsa, több fogas és henger beszerzésére került sor. A gazdálkodás elősegítésére, főleg az épületberuházásokra, hitelt is vett fel a termelőszövetkezet. A hitelfelvételnél ügyeltek arra, hogy a visszafizetés mértéke ne haladja meg anyagi erejüket. Hitelgazdálkodásukra a mértéktartás volt a jellemző. Az 1955-ös gazdasági évben az összes hitel 379.798 Ft, 1951. 1952. 1953. 1954. 1955. 1956. 78.531 Ft 195.787 Ft 279.607 Ft 384.189 Ft 655.350 Ft 910.625 Ft.