Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

III. Az Abonyi „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

majdnem minden évben sikerült a 100 kh-onkénti 12 000 Ft maximális értékesítési prémiumot biztosítaniuk. 1955-től kezdve már rendszeresen fizettek földjáradékot is, aminek felső határát a bevitt földterületre jutó tiszta jövedelem 20%-ában állapították meg. A korábban kialakult munkaszervezetben nem következett be jelentősebb változás. A szakmai vezetés viszont javult. A szakmai irányítás technikusi képzettségű szakember kezébe került és az elnök is elvégezte a tsz-akadémiát, de emellett több továbbképző tanfolyamon is résztvett. Társadalmi viszonyok A gazdasági megszilárdulással párhuzamosan a társadalmi viszonyok is konszolidálódtak ebben a fejlődési szakaszban, habár az 1956. évi ellenforradalom szövetkezetük életében is nyomot hagyott. 1956-ban a pártszervezet már 22 tagot számlált, de közülük az MSZMP-be azonnal csak heten kérték az átigazolásukat. A későbbiekben többen visszaléptek a pártba, de számosan el is mentek a termelőszövetkezetből. 1958-ban a 68 dolgozó tag közül 11 fő (9 férfi, 2 nő), 1959-ben pedig a 75 dolgozó tag közül 14 fő (12 férfi, 2 nő) volt az MSZMP tagja. 1957-ben 17 taggal megalakult a KISZ-szervezet is. A termelőszövetkezet most már nagyobb anyagi segítséget tudott nyújtani a fiataloknak, önálló futballcsapatot alakítottak és kulturális tevékenységük is átlagon felülinek mondható. Számos járási kulturális vetélkedőn sikeresen szerepeltek. A nők közös munkába állítása és a termelőszövetkezet különböző szervezeteiben való aktív közreműködését is biztosították. Külön női munkacsapatot szerveztek. összefoglalva a második fejlődési szakasz jellemzőit, a következő megállapításokat tehetjük: a) A kezdeti nehézségeken túljutott termelőszövetkezet az évtized második felében már annyira megszilárdult, hogy az 1956. évi ellenforradalom sem volt képes szétzilálni. Volt ugyan mintegy 20—30 kilépő, de belépett ugyanebben az évben 20 új tag, kereken 40 kh szántóval. A termelőszövetkezet tekintélye növekedett, amire termelési és jövedelmi eredményeivel rá is szolgált. b) Az erőteljesen megindult állami támogatás és a saját erőből történt felhalmozás eredményeként a tiszta vagyon több, mint kétszeresére nőtt, de számottevően emelkedtek a hitelterhek is. Az 1 kh-ra jutó hitel 1955-ben 127,3 Ft, 1959-ben pedig már 2 345 Ft volt. c) A vagyoni megerősödés, a szakmai és vezetői tapasztalatok gyarapodása tükröződik a termelési eredményekben is. 1959-ben 1 kh szántóra 7 587 Ft, 1 dolgozó tagra 53 818 Ft, 100 Ft állóeszközre 363 Ft halmozatlan bruttó termelési érték jutott, aminek eredményeként az egy dolgozó tagra jutó jövedelem az időszak során közel megkétszereződött, 11,2 ezer Ft-ról 21,7 ezer Ft-ra nőtt. Ha ehhez még hozzáadjuk a háztájiból származó — mintegy 10—12 ezer Ft-ra becsülhető — jövedelmet, arra a végkövetkeztetésre jutunk, hogy a termelőszövetkezet tagsága sokkal nagyobb jövedelmet élvezett, mint az egyéni középparasztok.