Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)
III. Az Abonyi „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története
10. táblázat. Állatállomány az év végén (db) Megnevezés 1955 1956 1957 1958 1959 Szarvasmarha 61 64 55 97 ebből: tehén 22 30 28 42 49 Sertés 183 188 124 128 — ebből: koca 25 19 10 11 Ló 15 16 16 16 1 Sí, Baromfi 92 206 — — — Számosállat 82 86 71 105 — 1 számosállatra jutó közös terület, kh 6,0 6,2 6,7 4,5 100 kh-ra jutó számosállat 16,5 16,1 15,0 22,0 kielégítő a súlygyarapodás. A baromfiállomány a rossz elhelyezés és hozzá nem értés miatt fertőzötté vált és 1955-ben a törzset el is adták. A baromfitartással azonban továbbra sem hagynak fel, de a 30%-os elhullások miatt az ágazat épp hogy csak elkerüli a veszteségességet. 1959-ben 100 szántóegységre 44,0 q vágómarha, 28,9 q vágósertés, 22000 liter tej értékesítésről tudnak már számot adni, ami több mint hétszeres értéknövekedést jelent az időszak elejéhez képest. Ez a növekedés még akkor is imponáló, ha tekintetbe vesszük az időközben bekövetkezett 15—20%-os áremelkedést. A takarmány mérleg évről-évre egyensúlyban volt, sőt számottevő tartalékokkal is rendelkeztek. Ennek ellenére nem fejlődött számottevően a háztáji tehén tartás. 10-14 családnál - az összes családok 1/3-ánál - több sohasem tartott tehenet. Ennek valószínű oka az, hogy a tagok többsége korábban sem foglalkozott tehéntartással, hiszen vagy földnélküli volt vagy csupán 1-2 kh szántóval rendelkezett. Munkaerőgazdálkodás A tagság munkafegyelme az egész időszak alatt kielégítő volt. A munkaegységet teljesített tagok aránya általában nem esett az összes taglétszám 90%-a alá. A munkadíjazás formája változatlanul a hagyományos munkaegység szerinti részesedés. A felhasznált munkaegységek száma ugrásszerűen csak 1955 és 1956, továbbá 1958 és 1959 között nőtt (11. táblázat). A fajlagos munkaegységfelhasználás, illetve az egy tagra jutó munkaegység teljesítés azonban nem ezekben az években volt a legnagyobb, tehát munkaegységhigításról nem beszélhetünk. Az erőteljesebb növekedés annak volt a következménye, hogy az
