Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Rábacsanaki „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

vonzóbbá válik olyan középparasztok és nagygazdák előtt, mint amilyenek a községben laktak. Sokat jelentett az, hogy a termelőszövetkezet állattenyésztése fejlődött és állatsűrűsége az országosnál jóval magasabb (45 számosállat jutott 100 kh összterületre), és hogy kisebb takarmánytermő területen tudták ellátni a megnövekedett termésátlagokkal a megnövekedett igényeket. Az állattenyésztés nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is fejlődött. A község állatállományából ebben az időben 59 törzskönyvezett szarvasmarha és 28 törzskönyvezett sertés volt. Az 59 törzskönyvezett szarvasmarhából 39, sertésből 17 a termelőszövetkezet tulajdona. A termelőszövetkezetben a tagok között - a napi szóváltáson kívül, ami mindenütt volt — nem tapasztalható veszekedés. Egy egyöntetű csoporttal álltak szemben, melynek minden tagja egyet akart. Ez a közösség imponáló volt a kívül álló tagok jórészénél is. A termelőszövetkezet példája és a megyében megindult termelőszövetkezeti szervezés a még egyéni parasztoknak bebizonyította, hogy az önkizsákmányolás helyett érdemesebb a közös gazdálkodást választani. E község középparasztjainak és módosabb gazdáinak a földhöz való ragaszkodása nagyon erős volt, két kezük munkájával szerezték meg földjeiket. A termelőszövetkezet jó példájának hatására azonban a falu az elkövetkezendő évben termelőszövetkezeti községgé alakult.