Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)
IV. A Litkei „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története
A szociális-kulturális alapra történő tartalékolás általában kielégítő, de feltűnően nagy összeget tartalékoltak 1969. évben. Az 1969-es évnek két szempontból is nagy jelentősége volt a termelőszövetkezet életében: 1. A közös gazdaság 10 éves jubileumát ünnepelhették, 2. A szövetkezet fennállása óta a legjobb eredményeket ebben az évben érték el. Ezzel kapcsolatosan a közgyűlés jegyzőkönyve a következőket tartalmazza: „Az elmúlt 10 év folyamán a csapások ellenére sok eredményt is elértünk. Hogy ez így történt, abban nagy részük volt azoknak a tiszteletreméltó alapító tagoknak, akik közül 120 fő még most is tagja a szövetkezetnek. Közülük már nyugdíjas 54 fő, most fog nyugdíjba vonulni 17 fő. ők voltak azok, akik jóban-rosszban kitartottak a közös mellett, még akkor is, ha a jól végzett munkájukért nem kaphatták meg a teljes értékű díjazást. Habár utólag és nem is teljes összegszerűséggel, mégis a vezetőség a szociális- és kulturális bizottság javaslatára javasolja az alapító tagoknak 500 Ft, a nyugalomba vonulóknak további 500 Ft, jutalom juttatását. Ezen felül a nyugdíjasok részére a háztáji föld gépi és fogatos munkáinak díjtalan elvégzését halálukig. Legyenek ezek a juttatások erkölcsi elismerése annak a hű munkának, amelyet ezek az idős emberek a múltban sok esetben csak áldozatvállalással tudtak elvégezni. Termelőszövetkezetünk a jubüeiumi évben a tagok szorgalmas, alkotó munkájával sikerekben gazdag évet zárt le és teljes mértékben kiérdemelte a veszteségmentes betakarítás örömére rendezett 4 napos kirándulást Siklós várának, Harkány fürdőjének és Pécs város nevezetességeinek megtekintésére." Itt jegyezzük meg, hogy a termelőszövetkezet az évek során a „Zsóri-fürdő"-be, Egerbe, Csehszlovákiába, Debrecenbe és Hajdúszoboszlóra szervezett társas jutalomkirándulásokat. A termelőszövetkezet gazdasági- pénzügyi megszilárdulása meghatározója lett a szövetkezeti tagok „közöshöz" és a közös munkához való viszonyának. A megfelelő jövedelem-színvonal biztosításával, az elvégzett munka jövedelem-színvonal biztosításával, az elvégzett munka ellenértékének rendszeres kifizetésével mindinkább az a probléma foglalkoztatta a szövetkezet vezetőségét, hogy milyen formában tud munkaalkalmat biztosítani a dolgozó tagok részére. Ezt bizonyítja az is — hogy a megyei átlagtól eltérően — a termelőszövetkezetben a dolgozó tagok száma a pénzbeni munkadíjazási rendszer bevezetése óta nem csökkent, hanem ha kis mértékben is, de növekedett. A munkaerőgazdálkodás főbb jellemző adatainak alakulását a 33. táblázat, tartalmazza. Elmondhatjuk, hogy a termelőszövetkezetben a gazdálkodás személyi feltételei adottak. Az 1966. év utáni visszaesés lényegében az előző hét év mérleghiányos gazdálkodásának az eredménye; 1968-tól már stabilizálódott a dolgozók száma. Ezt alátámasztja az a tény is, hogy az összes munkanapráfordítás minden évben 26-27 ezer között alakult. A munkaerő ellátottságot jellemzi, hogy 1970-ben 1 dolgozó szövetkezeti tagra 6,4 kh szántó, illetve 11,8 kh mezőgazdasági terület jutott, ami - a termelés szerkezetét figyelembevéve — jónak mondható.
