Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

IV. A Litkei „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

üzem marhahizlalással 1969 óta nem foglalkozik, a hízóalapanyagot társszövetkezetnek adja át. A sertéstenyésztés és hizlalás az évek során nagyon hullámzó eredményeket produkál. A tenyésztés és a hizlalás még a régi épületekben történik, ahol a technológiai és állategészségügyi feltételek nem mindenben biztosítottak. Az 1 ellésre jutó élőszaporulat kisebb csökkenést mutat, ami annak a következménye, hogy az üzem minden évben növeli a kocalétszámot és a kocasüldők szaporulati mutatói általában alacsonyabbak. 1970-ben összesen 82 elles volt, az éwégi kocalétszám 71 db. A sertéstenyésztés és hizlalás jövedelmezősége még nem kielégítő, aminek egyik fő oka, hogy az új sertéstelep feltöltése végett már ebben az időszakban a tenyészanyag nevelésével többletköltségeket vállal a termelőszövetkezet, ami kihatással van az árutermelésre és az eredményességre is. Az állattenyésztésben a hagyományos tenyésztés- tartástechnológia sokat változott: általánossá vált a mesterséges termékenyítés, a gépi fejés, az itatásos borjúnevelés, az önitatás rendszere stb. Az állategészségügyi helyzet is sokat javult, de az állatelhullások aránya még elég magas. 1970-ben a szopós borjak 5,4 százaléka, a szopós malacok 6,4 százaléka hullott el, jelentős a felnőtt korban történt állatelhullás is. Az állategészségügynek a jövőben a korszerű tartástechnológia szerves részévé kell válnia. A korszerű nagyüzemi állattenyésztés megköveteli, hogy az adott ágazatban a tenyésztés- és tartás minden technológiai feltételét biztosítsuk. A termelőszövetkezetben még- nem alakult ki a nagyüzemi technológia hatékony rendszere, igaz, hogy ennek megvalósításához a szükséges anyagi fedezet sem állt rendelkezésre. A szarvasmarhatenyésztés jövedelmezőségi színvonala csak az összes technológiai feltétel biztosításával növelhető: nagyobb hozamú fajta, vagy egyedek biztosítása, az állomány biológiai képességének megfelelő takarmányozási és tartási technológia biztosítása. Mindenesetre a jelenlegi helyzet részletes felmérésére és elemezésére van szükség, hogy a feltárt hibákat kijavítva eredményesebbé, jövedelmezőbbé váljon a szarvasmarhatenyésztés. Az új közgazdasági körülmények, az állami támogatás különböző formái és az üzem adottságai módot és lehetőséget nyújtanak arra, hogy a szarvasmarhatenyésztés a termelőszövetkezet jövedelmének egyik biztos forrása legyen. A korszerű nagyüzemi sertéstenyésztés megvalósítására még 1969-ben döntés született. Négy termelőszövetkezet — Ipolytarnóc, Egyházasgerge, Mihálygerge és Litke — társulásában a Litkei „Kossuth" termelőszövetkezet központi majorjában megkezdődött egy 2080 hízóférőhelyes sertéstelep építése. A sertéstelep 246 kocával, kettes tervezett kocaforgóval évente több mint 4000 db hízósertést fog kibocsájtani és ezzel mintegy 4400 q sertéshússal járul hozzá az ország húsellátásához. A telep tervezett termelési értéke meghaladja all millió forintot. A sertéstelep tervezett beruházási költsége 16 millió forint, amelynek saját erő fedezetét a társult gazdaságok egyenlő arányban viselik. Időközben az egyházasgergei szövetkezet kilépett a társulásból és az építési költségek is 21 millióra növekedtek, ami nagy megterhelést jelent a társult szövetkezetek számára.