Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Rábacsanaki „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

4. A termelés színvonalának és szerkezetének fő vonásai Az ötvenes évek időszakában a beadási rendszer határolta be a szerkezetet és sokszor a termelés színvonalát is. A felső irányító szervek a főbb növények és egyes ipari növények vetésterületét, azok arányát kötelezően megszabták. Az előírt vetésterv kötelező érvényű volt. Ugyancsak kötelező a beszolgáltatás teljesítése és az előírt termékmennyiség megtermelése. Számolni kellett a munkaerő ellátottsággal mint a szerkezet kialakításának, illetve kialakulásának egyik fontos tényezőjével. A tagság folyamatos foglalkoztatásáról gondoskodni kényszerültek. A számításból nem lehetett kihagyni a háztáji gazdaságok igényét, főleg takarmánytermelés szempontjából. A termelés magas színvonaláról nem beszélhetünk, bár ebben az időszakban a termelőszövetkezet a megyében a jó gazdaságok közé tartozott. A közös müvelés alatt álló terület növekvő tendenciájú. A művelési ágakban számottevő változás nem történt, kivéve az utolsó években a legelő területének növekedését. Az összes területnek 90—91%-át a szántóterület alkotta. Nem nagy mértékben, de nőtt a művelésből kivont terület. Ennek fő oka az volt, hogy a földrendezések következtében a termelőszövetkezet tulajdonába került a volt püspöki János-major épületeivel együtt. A szántó aránya már kifejezi, hogy az első időszakban a gazdálkodás lényegét és a termelés szerkezetét a szántóföldi növénytermelés határozta meg. A növénytermelési ágazatok arányai minden évben hullámzást mutatnak. Az említett tényezők meghatározóak voltak ugyan a szerkezet kialakításában, ennek ellenére a vezetőség próbálta összehangolni a tagság részéről jelentkező igényeket, az állam igényeivel. A főbb növények területének alakulását a 6. táblázat szemlélteti. A szerkezetből egyértelműen kitűnik a kenyérgabona területének növekedése. Fontos feladat volt a kenyérgabona olyan mennyiségben való termelése, amely biztosította a tagság kenyerét, a beadási kötelezettséget és a következő évi vetőmag szükségletet. Az ötvenes évek közepén a nagyobbarányú műtrágyázás következtében a terméshozamok nőttek, és jó évek esetén kielégítették a gazdaság és az állam igényeit. A vetésszerkezetben nőtt a kapások és a pillangósok aránya. A pillangósok aránya a szántóterületnek 20—21%-át foglalták el. Megközelítő arányú volt a kapásnövények vetésterülete is. A kalászosok közel 20%-os részesedésűek voltak. A búza aránya minden évben 30% körül mozgott. Sok volt a termesztett növények száma. Ennek oka, hogy a szövetkezet vezetői nem tudták vállalni az esetleges rosszabb eredmények kockázatát. A pénzbevételek jelentős hányadát a szerződött növények előlegei biztosították. Előtérbe került az állattenyésztés nagyobb mértékű fejlesztése, ami megkövetelte a pillangós növények területének növelését. A növekedés burgonya, takarmányrépa és a napraforgó területek terhére történt. A termelés értékének volumenében az állattenyésztés kezdett nagyobb arányúvá válni. A terménybeadási rendszer ez időszak végén még érvényben volt, de a kötelező vetésterület már csak néhány növény termelését érintette.