Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Rábacsanaki „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

4. táblázat. Az épület és gép állóeszközök értékének alakulása * Épületek Fejlődés Gépek és Fejlődés Év 1000 Ftüteme eszközök üteme ban % 1000 Ft% ban 1951 203 _ 33 — 1952 376 153,9 112 130,9 1953 396 119,2 142 112,6 1954 371 93,6 199 174,8 1955 450 182,0 344 157,7 1956 1050 142,8 486 170,7 * = bruttó állóeszköz érték. A gépek és eszközök ilyen mértékű növekedése a szövetkezet vezetőinek azt a törekvését fejezi ki, hogy gyorsította a saját erejű g épparkját és eszközállományát. Ebben az időszakban zömmel, sőt lehet mondani, hogy a növénytermesztés gépi munkáit a gépállomás végezte el. A termelőszövetkezet taglétszáma lassan növekedett, amiről a következő számok beszélnek, illetve megmutatják a termelőszövetkezet munkaerő helyzetét is. Év Családok Tagok Dolgozók 1950 23 45 59 1952 30 54 69 1953 33 58 62 1954 35 67 101 1955 42 79 108 1956 48 88 94 Ebben az időszakban a termelőszövetkezet összterülete kétszeresére növekedett. Ezt a folyamatot követte a családok, a tagok és a dolgozók létszáma is. Számuk megduplázódott a korszak végére. Eszerint alakult az egy tagra és dolgozó tagra vetített összterület nagysága is, illetve az 1951. évihez képest változatlan maradt. A tagok által teljesített évi munkaegységek száma 270—280 volt átlagosan. Ez a szám is mutatja, hogy a munkafegyelemmel nem volt probléma. A termelőerők vizsgálatánál nagyon fontos tényező az állatállomány értéke, illetve értékének alakulása. Az állatállományon belül a tenyészállatokat ebben az időszakban, a termelőszövetkezet állóeszközként tartotta nyilván.