Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

IV. A Litkei „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

A TSZCS megalakulását vegyes érzelmekkel fogadta a község lakossága. ,,Össze tették a sok semmit, hogy még több legyen belőle", aztán ,,...ha egyénileg nem mentek sokra, akkor közösen még annyira sem jutnak", a jobban értesültek szerint „csak azért álltak össze, hogy kevesebb adót, meg beadást kelljen fizetniök" hallatszott a falu hangja. A volt és még élő alapító tagokkal történő beszélgetésekből megállapítható, hogy az akkori gazdaságpolitikából adódó gazdasági kényszer, a termelési- gazdálkodási tapasztalatlanságból és a felszerelések hiányából adódó nehézségek vitték őket a szövetkezés útjára. A „Petőfi" a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges területtel, szakértelemmel, gazdasági épületekkel, felszerelésekkel nem rendelkezett. Irodával sem rendelkeztek, a munkaelosztás - ha ilyenről egyáltalán lehet beszélni .- az italboltban történt. A jószándék kevés volt ahhoz, hogy a közös gazdálkodás előnyét bizonyítani tudták volna. A naturális gazdálkodás keretei között négy évig működött a termelőszövetkezeti csoport. A gazdálkodás terve és az eredmények elszámolása — túlzással — „a tejesfazék papírján történt". Az adott viszonyok között a felsőbb szervek igyekeztek segítséget nyújtani a csoportnak, de vagy a segítség nem volt elég hatékony, vagy pedig a tagság nem tudott élni vele. A szükséges szaktudás hiányára jellemző példa, hogy 20 db 60 kg-os süldőt vásároltak hizlalásra és a leadás időpontjában a súlyuk nem érte el a vásárláskori súlyukat. Többek véleménye szerint nem takarmányozták, hanem „legeltették" a süldőket. A tagság munkafegyelme, a szövetkezeti tulajdonhoz való viszonya sok kívánnivalót hagyott maga után. A közös gazdaság fejlesztésére kevés gondot fordítottak, a támogatás ellenére is csak „vegetáltak", a közös gazdaságtól megkövetelt nyilvántartási-elszámolási szabályokat személyi és egyéb okok miatt nem tartották be. A „Petőfi" termelőszövetkezeti csoport szervezettségét, gazdálkodási színvonalát tekintve lényegében kisüzemi módszerekkel gazdálkodó alkalmi paraszti társulás volt, amely egyáltalán nem tekinthető nagyüzemnek. Az 1953-as gazdasági év végével a felettes szerv a „Petőfi" termelőszövetkezeti csoport működési engedélyét nem alapszabály szerinti működés miatt visszavonta. A csoport megszűnése nem tett jót a szövetkezeti mozgalomnak, de bizonyította, hogy ahol a társadalmi- politikai- gazdasági feltételek nem érettek meg a szövetkezésre, ott a mezőgazdasági termelés fejlesztésének más útjait kell keresni. A csoport megszűnésével ismét kisüzemi keretek között folyt a mezőgazdasági termelés egészen 1960-ig, amikor a megváltozott társadalmi- gazdasági viszonyok között megalakult a „Kossuth" mezőgazdasági termelőszövetkezet.