Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)
III. Az Abonyi „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története
A géppark folyamatos felújítása, bővítése, teljes gépsorok beszerzése a növénytermesztési komplex brigádok létrehozásának feltétele, és következményeként kiemelt szerepet játszik a beruházási tevékenységben. E téren elérkeztek odáig, hogy nem a gépkapacitás maximális kihasználását tartják elsődleges szempontnak. A szalagszerűvé váló növénytermesztés ugyanis bizonyos túlgépesítettséget igényel, mert csak így biztosítható, hogy megfelelő tartalék gép álljon rendelkezésre. A kihasználatlan kapacitás sokkal kisebb gazdasági áldozatot jelent, mint a megfelelő gépek hiányában beálló terméskiesés. Gép-, berendezés- és járműállományuk leltár szerinti értéke 11,6 millió Ft, az állóeszközérték kereken 28%-a. Ezen belül rendelkeznek a gabona-, cukorrépa-, kukoricaés szálastakarmány termesztés teljes vagy csak csekély kiegészítést igénylő gépsoraival. Műszaki fejlesztési törekvéseik ezen a területen egyértelműen tisztázottak: minden növénytermesztési ágazatban meg kell valósítani a komplex gépesítést. E törekvés a termelésszerkezet további egyszerűsítését, a fejlett technikának megfelelő ágazati méretek kialakítását követeli meg. A termelőszövetkezet traktorállománya 50 db (80,3 traktoregység). Egy traktoregységre 92 kh összes terület jut, tehát a traktorsűrűség igen jó. c) Vezetés és munkaszervezés A „Ságvári" termelőszövetkezetet 7 főnyi ún. fővezető és 14 szakvezető irányítja. A 21 főnyi vezetőtestületből mindössze 2 fő „külső", azaz nemabonyi. Képesítésük szerint öten rendelkeznek egyetemi oklevéllel. 1 fő felsőfokú, 10 fő középfokú technikumot, 1 fő tsz-akadémiát végzett, a többi szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezik. A vezetőtestület szakmai felkészültsége a feladatok ellátására megfelelő. Az irányítás rendszere úgy tűnik, hogy több évi kísérletezés, próbálkozás után tartósan kialakultnak tekinthető. Már a „Kossuth"-ban megszüntették a főágazati vezetők mellérendeltségét, egy kézbe fogták a szakmai irányítást. Az egyesülés után bevezetett üzemegységi rendszer nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert a különböző vezetői szintek között túlságosan sok volt az áttétel. A jelenlegi vezetési rendszer a területi és ágazati irányítás kombinációjaként fogható fel. A későbbiek során ismertetésre kerülő megfontolások alapján a növénytermesztés 4 vetésforgóra oszlik. A vetésforgókra egy-egyterületfelelőst osztottak be az időszerű munkák szervezésére és irányítására. 2 vetésforgót szolgál ki — merev elhatárolás nélkül — egy gépes brigád. A gépes birgádok azonban központi irányítás alatt működnek és a területfelelősök igényei alapján a főmezőgazdász osztja el a feladatokat. Ilymódon biztosítva van az igényeknek az egész gazdaság szempontjából történő rangsorolása. Az állattenyésztésben 2 szarvasmarhatenyésztő, 1 sertéstenyésztő és 1 takarmányozási szakember közvetlen irányítása alatt folyik a munka. A teljesítménybérezés ismertetett formája további szervezeti tagolást feleslegessé tesz. A zöldségtermesztésben önálló brigád tevékenykedik egy szakvezetővel, a szőlőtermesztő brigádot azonban megszüntették, az időszerű munkákat ún. közös munkaként végzik. (Az ágazat helyzetéről 1. később.)
