Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)
III. Az Abonyi „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története
mellett a termelőszövetkezet fejlesztési koncepcióinak kimunkálására is időt kellett szakítani. A megszilárdulási időszak sajátos társadalmi problémáinak illusztrálására néhány mondat erejéig a háztáji gazdaságokról: Korábban már említettük, hogy a földdel belépők közül többen kifogásolták, hogy a föld nélkül belépők is jogosultak háztájira. Ez azonban csupán egy kisebb szélsőség kákán csomót kereső személyeskedése volt. A háztáji föld igénybevételére alternatív megoldások voltak. A tanyán lakók részére kimérték a tanya körül, a nem tanyán lakók a közgyűlési határozat alapján a kimért (kisorsolt) terület vagy a brigád által művelt terület átlagtermése, avagy a termelőszövetkezet átlagtermése között választhattak. Az utóbbi két esetben az őket megillető terület után kapták meg a termésátlagot, de területük közös művelésben volt. A kimért területeken viszont sajátságos adás-vételre is sor került. A háztájit megművelni nem tudó (pl. nyugdíjas) vagy nem akaró tag egyszerűen „eladta" a háztáji földjét, amibe a termlőszövetkezeti közös gazdaság fektette be a talajmunkát. 1 kh háztáji „vételára" 2—2,5 ezer Ft volt és a vevő lényegében a közös gazdaságnak a tag részére nyújtott szolgáltatását vette meg, a közös gazdaságból ílymódon közvetve részesedett. Az üzérkedésnek ezt a sajátos formáját 1-2 éven belül felszámolták és megemlítésére is csak azért került sor, hogy adalékul szolgáljon egy hatalmas társadalmi átalakulás furcsa kinövéseihez. A megszilárdulásban a külső társadalmi és gazdasági szervek is pozitív szerepet játszottak. Az Állatorvostudományi Egyetem, a Láng Gépgyár patronáló tevékenységéről elismerő szavakkal emlékeznek meg a zárszámadási beszámolók, a párt- és tanács szervek segítőkészségében sincsen hiány, de itt-ott türelmetlen kritikai megnyilvánulásokra is sor kerül. A gazdasági szervezetek közül a bankkal mindvégig kifogástalanok a kapcsolatok és a felvásárló vállalatok többségével is. Panasz úgyszólván csak a Baromfiipari Vállalattal szemben merült fel (naposcsibe ellátás tervszerűtlensége, átvétel körüli ellentétek), de az egyéb vállalatok megértéssel viseltettek a vállalt kötelezettséget több esetben teljesíteni nem tudó termelőszövetkezettel szemben. A fő gazdasági célkitűzést summásan még 1960-ban úgy fogalmazták meg, hogy a megnövekedett szövetkezetnek mind a tagsági jövedelem, mind az egyéb gazdasági mutatók tekintetében el kell érnie a „kis" „Kossuth" szintjét, ami hatalmas feladatot jelentett. Ebben az időben érthetően a mennyiségi fejlesztésre tevődött a hangsúly, tehát a növénytermesztésben a termésátlagok emelésére, az állattenyésztésben az állatsűrűségnek és a fajlagos hozamoknak a növelésére. A célok megvalósításának anyagi feltételei viszont eléggé korlátozottak voltak és a tagság részéről kezdetben volt némi félelem az eladósodástól, de a vezetőség is óvatosan bánt a beruházási hitelekkel. b) A gazdálkodás anyagi feltételeinek alakulása A termelőszövetkezet átlagosan 16 aranykorona/kh-s földön, a megye legjobb termőképességű földjeinek egyikén gazdálkodik. Kézi munkaerőben sem szűkölködött, annál inkább a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges álló- és forgóalapokban (14.
