Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Rábacsanaki „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

parasztsága már részesült. Most viszont gyökeres, teljes felszámolásról volt szó, annak alapján, hogy a föld azé legyen, aki megműveli. A községben a kiosztható összes földterület 386 kh volt. Ennek elosztása úgy történt, hogy elsősorban a 92 volt uradalmi cseléd kapott fejenként 4 kh földet, utánuk a 0—1, és 1—5 kataszteri holdas kategóriába tartozó szegényparasztoknak a már meglévő földterületét egészítették ki 3 kataszteri hold területnagyságra. A földreform következtében az addig kialakult birtokkategóriákban változás következett be. Az egyes terület nagyságcsoportok fogalma tartalmilag megváltozott, pl. a 0—5 kh-ig agrárproletár. E kategória aránya növekedett, nem változott viszont az 5—10 kategóriáé. Az 1939-es bírtokmegoszlással szemben az akkori 1—5 kh közötti kategória 35,4%-a a földreform következtében 64-65%-os lett. A földosztás utáni birtokszerkezetet a következő számok szemléltetik. Birtokkategória Számuk % Összes kh % 0 - 5 kh között 183 64,4 645 27,6 5 -10 kh között 47 16,5 321 13,7 10-20 kh között 35 12,3 497 21,4 20-30 kh között 17 6,0 734 31,3 30 kh felett 4 0,8 432 6,0 összesen: 284 100,0 2329 100,0 A kapott föld mint élettér csak az első lépést jelentette, gondoskodni kellett annak megműveléséről. Az újgazdák nagy termelési kedvvel és lelkesedéssel fogtak a föld megműveléséhez, az elindulás azonban sok gondot okozott, mert a gazdasági felszerelések nagyon hiányosak voltak. Hiányzott a fogat, a vetőmag, de egyeseknél még a szakértelem is. Sok újgazdának csak egy-egy tehene vagy lova volt és sok esetben ezek összefogásával, a szomszédok és barátok segítségével tudták megművelni a földet vagy terményeiket betakarítani, hazaszállítani. Segítséget nyújtottak a középparasztok és a nagyobb gazdák, de ezeknek kézi munkával kellett a segítséget visszaszolgálni. Sokan kézierővel, kézikapával művelték meg a kapott földet, hogy el tudják ültetni a kukoricát és egyéb tavaszi növényeket. Az 1947-es évben traktort bérelhettek és így a teheneket inkább legeltették, mint igázták. A visszavonuló szovjet csapatoktól is sikerült néhány lovat és szekeret szerezni. Ezekben az időkben az egymásrautaltság nagymértékű volt a faluban és ez közelebb hozta egymáshoz a parasztok egyes rétegeit. Az újjáépítés, a megváltozott társadalmi és gazdasági viszonyok 1948 elejére új fejlődési lehetőséget bontakoztattak ki, a kisparaszti gazdaságok gyarapodása mellett erősödtek a szocialista átalakulás feltételei. Ezt az időszakot még teljes egészében az egyéni gazdálkodás jellemezte. Az a díszharmónia, ami a mezőgazdasági termelés legalapvetőbb feltételeinek összhangját jellemezte, az újgazdák határtalan szorgalma és