Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

III. Az Abonyi „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

1955 1956 1957 1958 búza árpa kukorica cukorrépa burgonya 10,3 16,6 15,5 132,0 77,0 12,0 11,8 11,7 131,0 57,0 11,1 19,8 18,9 187,0 73,0 11,4 14,0 14,0 122 A termésátlagok eléggé szeszélyesen ingadoznak, de átlagos szintjük jóval az országos felett van, ami jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a szövetkezet a területi kategóriájában 1957-ben megyei második, 1958 és 1959-ben pedig első lett és országosan is a legjobb tíz közé került. Az eredmények javítása érdekében igyekeznek új agrotechnikai eljárásokat is meghonosítani. 1955-ben négyzetesen vetik a kukoricát, ikersorban a borsót. 8 kh-as kertészetükben ugyancsak ebben az évben vezetik be a fúrott kutas öntözést. Nem kielégítő viszont a talajerővisszapótlás. Az állatsűrűség az időszak végéig sem emelkedik a kívánt szintre, amit nem tud ellensúlyozni a pillangósok 15% körüli vetésterületi aránya. (Ez utóbbiak közül meglepően jó eredménnyel termesztik a borsót, egyik évben 13 q/kh-t takarítottak be). A műtrágyafelhasználásról nincsenek adataink, de hogy a lehetőségeiket maximálisan kihasználták bizonyítja, hogy 1959-ben 31 ezer Ft állami támogatást vettek igénybe a műtrágyavásárlásra nyújtott kedvezményből. Az állattenyésztés épületbázisa 1955-ben: Az időszak folyamán új 50 férőhelyes tehénistállót építettek. A sertéshizlalda és fiaztató, valamint az 1954-ben épített lóistálló voltak a tehénistálló mellett az akkori fogalmak szerinti nagyüzemi épületek. A többi istálló helyreállított épület volt. Mind az új, mind a helyreállított istállók technikai felszereltsége sok kívánnivalót hagyott maga után, bennük a hagyományos paraszti állattartásból semmiben sem különböző technológia volt csak megvalósítható. A villamos hálózat 1959-ben épült. Az évtized elejéhez viszonyítva az állatsűrűség közel megkétszereződött, a fajlagos mutatók is javuló tenyésztési- tartási színvonalról tanúskodnak. Az 1 tehénre jutó borjúszaporulat 0,8—0,9, az 1 kocára jutó malacszaporulat 12-13 db-ra, a tehenenkénti tejhozam 3 200 literre emelkedett. Az általában javuló tendencia mellett azonban bizonyos problémák is állandósultak, amelyek eredményeként a főágazat bevételi tervét rendszerint nem tudták teljesíteni. A sertéshizlalás terén tapasztalható technológiai lazaságok miatt nagy az elhullás és nem 31 férőhelyes tehénistálló, 100 férőhelyes sertéshizlalda, 22 férőhelyes sertésfiaztató, 24 férőhelyes lóistálló, 40 férőhelyes növendékistálló.