Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Rábacsanaki „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

ütemben terjedt az emberi és állati erővel, a 30-as években a villanyárammal hajtott takarmányelőkészítő gépek száma. 1935-ben ugyanis a faluba bevezették a villanyt. A gépek nemcsak számszerűen nőttek, hanem a technika is fejlődött és 1935 körül a legtöbb gép már újabb típusú, nagyobb teljesítményű és jobb konstrukciójú volt. A fagerendelyes ekéket teljesen felváltották a vasekék. Az újtípusú cséplőgépeket a gőz és a gépi meghajtás mellett már villanymotorral is meghajtották. Az 1939. évet követő háborús évek szegénységet és kifosztottságot hoztak. Megindultak a rekvirálások, rendeletet hoztak a beszolgáltatási kötelezettségekről. Ennek az időszaknak birtokviszonyait a következőkben leírt számok jellemzik, az 1939-es adatok alapján: Birtokkategória Számuk Birtokosok Összes Összes %-ában kh kh %-ában 0 - 1 kh-ig 80 28,1 20 0,9 1 - 5 kh-ig 101 35,4 276 11,9 5 -10 kh-ig 47 16,5 321 13,7 10-20 kh-ig 34 12,3 497 21,4 20-30 kh-ig 17 6,0 734 313 30 kh felett 6 2,8 481 20,8 Összesen: 285 100,0 2329 100,0 A földdel rendelkezők 28%-a csak 1 kh alatti területtel rendelkezett. Ha ezt az arányt 100-nak vesszük, akkor ezen belül a földnélküliek aránya 50%-os. Az összes birtokosoknak 50%^a a szegény parasztok kategóriájába tartozott. Ebben a községben azonban, ha valakinek 3-4 kh földje volt és azon ésszerűen gazdálkodott, akkor nem sorolhatjuk az országos értelemben vett szegényparaszti kategóriába, mert a megélhetéséhez szükséges életnívót biztosítani tudta. A középparaszti kategóriában a parasztság 30-32%-a tartozott. A nagyobb birtokkal rendelkezők aránya 2,0-2,7%. A szegény parasztok a földnek 12,8%-át bírták, viszont a középparasztok a területnek 66,4%-át. A birtokosok 2,7%-a rendelkezett a földterület 20%-ával. A földterületnek túlnyomó része így a középparasztok birtokában volt.