Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

II. A Valkói „Új Élet" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

Ha a szövetkezet küldi iskolára tagjait, tanulmányi idejére munkadíjának 15%-át fizeti. „Régen az urak büdösnek hívták a parasztot, úgy hívták „büdös paraszt". Nem is tudom, honnan ered ez a nagy lenézés. Talán abból, hogy a foglalkozással együttjáró disznó vagy ló vagy marha szagunk volt. Nekünk ez nem volt büdös. A nagyságák kölnije vagy, hogy hívják, az volt a büdös. Érdekes mi? Érezheti a sertés szagot. Talán büdös is. Ez csak itt van. Az utcán nem tudja megmondani mivel foglalkozok. Ez, ami rajtam van, munkaruha. Reggel vettem fel. Ha végzek, levetem. Megfürdök itt a telepen, és a sajátomban megyek haza. Ez a szövetkezeté. Máskülönben parasztok vagyunk-e egyáltalán? Az én hivatalos címem: sertésgondozó szakmunkás. Szakmunkások a tehenészek, a traktorosok, sőt még az asszonyok közül is nem is tudom hányan. No látja, így változott meg a világ!" mondja a telepen az egyik sertésgondozó. Igen. A szövetkezet a szociális létesítmények kialakítását az öltöző és zuhanyozó felépítésével kezdte. Munkaruhát is biztosít. 1973-ban megoldódott a szövetkezet dolgozóinak közétkeztetése. „Még néhány évvel ezelőtt is elképzelhetetlennek tartották tagjaink, hogy megoldjuk a mezőn dolgozó asszonyok, traktorosok, az építők és a műhelymunkások meleg ebéddel való ellátását. Dolgozóink ebben az évben munkahelyükön fogyaszthatták el a kétfogásos, ízletes, meleg ebédet". Az ebédet az FMSZ vácszentlászlói üzemében főzette a szövetkezet, napi 14 forintért. A szövetkezeti dolgozók 7.00 forintért kapták." Az egyéni világban keservesen dolgoztak a valkói parasztok, hogy egy kis pénzt félre tegyenek az „Ínséges" évekre, öregkorra, Ma már nincsenek ilyen gondjaik, hisz nyugdíjt kapnak. Öreg koruk biztosított. Nem kell pénzt gyűjteni a holdakra, nem kell megrongyoskodni a földért, amely megélhetésük forrása volt. A megélhetést szépen biztosítja a közös gazdaság. Jövedelmét új házra, új bútorra, háztartási gépekre, televízióra, rádióra költi a tagság. Szaporodik a gépkocsi tulajdonosok száma is. A valkói parasztság egyéni korában alig olvasott, szórakozását a vasárnapi futball-meccs jelentette, és a fárasztó egész napi munka után örülhetett, ha az ágyba került. Jelenleg 40—50 ezer forintot költ évente könyvre, 365-en a tv-re, 403-an rádióra fizetnek elő. 137 napilap előfizető van, és a posta 500 db különféle folyóiratot ad el hetente. A valkói parasztság döntő többsége alig egy negyedszázaddal ezelőtt ki volt zárva a falu ügyeinek intézéséből. Ma és már jó ideje, képviselőin keresztül és személyesen is szinte naponta irányítja a falu sorsát. Az Új Élet tagjai is szép számmal vesznek részt a tanács és más társadalmi szervek munkájában. A parasztság felszabadulás előtt látástól-vakulásig dolgozott, de munkája eredményét nem nagyra értékelték. Társadalmunk ma igazán komolyan értékeli a parasztság termelő és társadalmi munkáját. Az Új Élet tagjai közül ketten „Munkaérdemrend"-et kaptak. A tagság közül sokan dicsekednek a „Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója", a „Kiváló Termelőszövetkezeti Tag", a „Kiváló Állattenyésztő", „Kiváló Traktoros" és más kitüntetésekkel. Végeredményben igen jelentős változások mentek végbe a szövetkezet megalakulásával a falu életében. A szövetkezet tagsága már nem azonos a korábbi kisárutermelő