Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)
II. A Valkói „Új Élet" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története
1967 1970 1973 Szarvasmarha Ebből: tehén 511 db 157 db 707 db 275 db 1054 db 405 db Sertés 520 db 536 db 1342 db Ebből: koca 76 db 78 db 111 db Ló 39 db 25 db 15 db A szövetkezet vezetősége örömmel üdvözölte a minisztertanács 1025/1972.sz. határozatát a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésének programjáról. Kovács László elnök így nyilatkozott: „Ez a határozat realizálta az 1967-ben megkezdett fejlesztésünket, ugyanis akkor határoztuk el, hogy következetesen és kitartóan fejlesztjük az ágazatot." 1970-ben a magyartarka x kosztromai fajtával folytatott keresztezések beszüntetését határozta el a szövetkezet. A kísérletekben meghatározott célkitűzések közül a magyartarka húsminőség tartását az új fajta nem tudta biztosítani. Ezért, főként a külföldi kereskedők, egyre több problémát vetettek fel. A szövetkezet viszont nem akart lemondani az export értékesítés adta előnyökről és ezért határozta el az állomány fokozatos felváltását magyartarkával. 1971-ben a gazdaság tehenészetét törzstenyészet jelöltté nyilvánították a tenyészet genetikai képességei és termelési eredményei alapján. Az 1973-ban értékesített 263 db hizómarhából 166 db került tőkés relációban értékesítésre. 1973-ban a szövetkezet bevezette a kötetlen marhahizlalást. A napi súlygyarapodás 1400—1500 g. A 100 tehénre jutó borjúszaporulat az év végi létszámra vetítve 100,2%-os volt, figyelembe véve, hogy az év végi létszám több mint az évi átlaglétszám. 1973-ban a borjúnevelésben az elhullási százalék 1,4 volt, ami messze meghaladja az országos átlagot. Az egy tehénre eső tejhozam a fejlődés harmadik szakasza minden évében a 3.000 liter felett volt. 1969-ben 3.071 liter, 1971-ben 3.229 liter, 1973-ban 3.535 liter az egy tehénre eső átlag. Ez az eredmény figyelemre méltó. Ezzel a teljesítménnyel mintegy 1000 literrel hagyta el a gazdaság az egy tehénre jutó országos átlagot. A szövetkezet tagja a „Galgatej" Tejértékesítő Közös Vállalatnak. A gazdaság a tejet a közös vállalaton keresztül értékesíti, a korábbinál 1970-ben 47 fillérrel, 1973-ban pedig 40 fillérrel magasabb áron literenként. A tenyészállat nevelés céljából 160 kh mesterséges legelőt telepített a szövetkezet a szarvasmarha-telep mellett, hogy 6 hónapon keresztül jó minőségű legelőt biztosítson a mintegy 150—200 db-os növendékállománynak. „A szarvasmarha-tenyésztésről és tartásról büszkén mondhatjuk el, hogy híre már túllépte a járás határait. Eredményessége megyeszerte ismert, melyet községünk szarvasmarha-tenyésztői tradícióival, dolgozóink állatszeretetével magyarázunk" mondja Kovács László elnök. A sertéstenyésztésben a fordulat 1970-ben állt be. „Sertéstenyésztésünk kialakításában az 1970-es évet a fordulat évének tekintjük. Az egész kocaállományt lecseréltük. Cserére a
