Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

II. A Valkói „Új Élet" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

A fejlődés második szakaszában a vezetőség tagjai is komolyan vették feladatukat. „Nemcsak passzív szemlélői voltak az elnök és a szakemberek erőfeszítéseinek, hanem a szövetkezet ügyeivel törődő vezetőségi tagokká váltak" — az ellenőrző bizottság 1965-ös jelentése szerint. A vezetés reális, következetes terveket dolgozott ki. A tervek kidolgozásában a vezetőség valamennyi tagja „tudásának megfelelően aktívan részt vett". A vezetőség gondot fordított arra is, hogy a tagságot bevonja a tervkészítés feladataiba. Terveket készített, amelyeket megbeszélt a tagsággal és csak a tagság véleményének meghallgatása után állította össze a végleges terveket. „Örvendetes tény, hogy a termelőszövetkezet vezetősége megtalálta az utat a tagsághoz, vele szót értve intézte a közösség ügyeit. Ennek a munkának az eredménye, hogy szövetkezetünk a járás első szövetkezete lett." (A vezetőség 1965. januári közgyűlési beszámolója.) Ebben az időszakban vált egységessé a termelőszövetkezet gazdasági és politikai vezetése is. A vezetés megértette, hogy a gazdasági és politikai munka elválaszthatatlanok egymástól. „Az elmúlt években bátran mondhatjuk, hogy a politikai felvilágosító munkát mindig a gazdasági munka megjavítására, tagjaink meggyőzésére fordítottuk. Nem volt külön gazdasági és külön politikai munka. Ha szükség volt rá, a pártmunkások a gazdasági munkával foglalkoztak, és ha szükség volt, a gazdasági vezetők is politikai munkát végeztek" - az említett jegyzőkönyv szerint. Az üzemi szervezet felépítését szemlélteti az l.sz. ábra. Az üzemi szervezetben a fejlődés második szakaszában annyi változás történt, hogy az említett két szakember alkalmazása óta az állattenyésztés és a növénytermesztés irányítása a főagronómus kezéből az ő kezükbe került. Munkájukat a főagronómus irányította. Az üzemi szervezeten belül a munkaszervezet alapvető egységei a brigádok voltak, élükön függetlenített brigádvezetőkkel. Az állattenyésztésben egy, a növénytermesztésben három brigád működött. Egy-egy növénytermesztési brigád 5-7 munkacsapatból állt. A munkacsapatokban 8—12 tag dolgozott. A fejlődés első szakasza első éveiben volt még egy fogatos brigád, amelyet felosztottak, a fogatosokat a munkacsoportokba osztották be, azzal a meggondolással, hogy „jobban segítsék a munkacsoportok munkáját, hogy ne hátráltassák a területvállalásokat a munka időbeni elvégzésében pl. az érdekeltségüket is meg kell teremteni." Ezen meggondolásból eredően határozta el a vezetőség javaslatára a tagság, hogy „az elvégzett munkák után járó munkaegység mellett a végtermékből is részesedniük kell." A különböző kultúráknál más és más százalékú javadalmazásban részesültek. A szövetkezetnek volt egy függetlenített traktoros brigádvezetője is, aki kezdetben, míg saját gépparkkal nem rendelkezett a szövetkezet, a gépállomás által végzett munkák nyilvántartásával és ellenőrzésével volt megbízva. Szabad idejében a raktáros munkáját segítette. A saját géppark megteremtésével a traktorosok munkáját irányította. A munkák zavartalan és kellő időben való elvégzésének biztosítására a szövetkezet vezetősége „Munkavállalói megállapodást" kötött tagjaival. A megállapodásban rögzítették a termelőszövetkezeti tagok kötelezettségeit és a munkáért járó bért. Az állattenyésztésben, a traktorosoknál, a gépkocsivezetőknél, a rakodó munkásoknál a napi munkaidőt