Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

II. A Valkói „Új Élet" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

Az állattenyésztésen belül a szarvasmarha-tenyésztést tartotta a közös gazdaság a fő profilnak. 1963- ban a tehénállomány csak egy része állt törzskönyvi ellenőrzés alatt. 1963-ban és 1964-ben a nem törzskönyvezett állomány lecserélésre került. A pótlást a saját tenyésztésű törzskönyvezett állatok utódaiból biztosították. 1964- ben kezdtek hozzá a tbc-mentes tehenek elkülönítéséhez. A tbc-negatív állomány 1966-ban alakult ki. A gépi fejést 1965-ben vezették be. 1965- ben a termelőszövetkezet a Gödöllői Agrártudományi Egyetem állattenyésztéstani tanszékének irányítása alatt egy új szarvasmarhafajta kitenyésztéséhez kezdett, amelyet a magyartarka és a kosztromai marha keresztezéséből kívántak létrehozni. A cél a tejtermelés fokozása, a tej zsírtartalmának növelése, a gépi fejeshez megfelelő tőgy-alakulás biztosítása úgy, hogy a magyartarka fajta húsformájában ne változzon. A borjúnevelésben bevezették a tejporos — TBK 40-es — mesterséges borjúnevelést. A mesterséges borjúnevelőben elhullás nem volt. A szarvasmarha-tenyésztés hozamai is jól alakultak. 1963-ban 3.700 liter tej volt a tehenenkénti tejtermelés. Ezen belül meg kell említeni, hogy a törzskönyvezett tehenek átlaghozama 4.500 liter tej volt. 1966-ban a tbc-mentesítés utolsó évében, amikor 80 db előhasi üsző került a tenyésztésbe, 3.600 litert tett az egy tehénre eső tejhozam. Az első borjas keresztezett tehenek hivatalosan értékelt tejtermelése 3.761 liter tej volt. Az éves borjúszaporulat a terveknek megfelelően alakult. A növendékmarha-nevelés is jól fejlődött. A saját tenyésztésbe állításon túlmenően 1963-ban 14 db, 1966-ban 15 db tenyészüszőt értékesített a gazdaság. Jelentős pénzbevételi forrása volt a szövetkezetnek a szarvasmarha-hizlalás. 1963-ban 98 db, 1966-ban 156 db hízómarhát értékesített, 90%-ban exportra. „Az olasz és a svájci vásárlóink — úgy érezzük - hosszú időre megkedvelték és igényt tartanak hízóinkra" mondja a szövetkezet elnöke. A sertéstenyésztés a fejlődés második szakaszában számszerűen nem növekedett. Az állomány magyar fehér hússertés. Az egy kocára jutó malacszaporulat 1963-ban 12 db, 1966-ban pedig 12,5 volt. A nem kielégítő tartási és állategészségügyi viszonyok miatt 1963-ban az elhullási százalék magas, leválasztásig 4%-os, a süldőállománynál pedig 7%-ot tett ki. 1966-ban mindkét esetben a 2% alá szorult. A választási malacok súlya 8 hetes korban elérte a 19 kg-ot. 1963-ban 570 db, 1966-ban pedig 297 db 115 kg átlagsúlyú sertést értékesített a gazdaság. A leadott hízók 8-9 hónapos korukra érték el a 115 kg-os átlagsúlyt. Egy kilogramm súlygyarapodáshoz a nyári hónapokban 3,6 kg, míg a téli hónapokban 4,4 kg abraktakarmányt használt fel a gazdaság. 1966-ban 213 süldőt értékesített a szövetkezet. Az állatállomány férőhelyei a következők voltak: Szarvasmarha-tenyésztés: 1 db 100 fh-es magtárpadlásos istálló 1 db 96 fh-es növendék istálló