Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

II. A Valkói „Új Élet" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

felülvetéssel telepítették. Ebben az esetben pedig a gabonák elgyomosodása vagy nagy esőzések miatti megdőlések okoztak problémát. A pillangósok betakarítása a gépi kaszáláson és rendsodráson a kézi csirhézésen és rakodáson, vontatós beszállításon alapult. A gazdaság 1965-ben és 1966-ban vásárolt egy-egy hideglevegős szénaszárítót, ami a takarmányok téli tárolását és béltartalmának javulását eredményezte. A málnaültetvény a periódus végére még nem fordult termőre, de már 1966-ban holdanként 1,3 q termést adott. Az 1964 őszén telepített szamóca 1966-ban holdanként 11 q-s termést biztosított. E két kultúrát a szövetkezet olyan meggondolásból telepítette, hogy „jóllehet termelésükben hagyományaink és tapasztalataink nincsenek, azonban távlatokban az a meggyőződésünk, hogy olyan munkaigényes kultúrák bevonása indokolt, amelyek a gépesítés és kemizálás egyre nagyobb térhódításával a felszabaduló kézi munkaerőnek megfelelő munkaalkalmat biztosítanak."' A termésátlagok alakulását nagymértékben befolyásoló talajerő-utánpótlás a fejlődés ezen szakaszában nem volt kielégítő. 1963-ban 9-10 kh-ra esett egy számosállat. „Ennek következménye, hogy gazdaságunkban a tápanyag-visszapótlás igen kezdetleges. Az 1963-as évben szántóföldi területünk csak mintegy 8—9%-át tudtuk szervestrágyázásban részesíteni. Érthető, hogy terméseredményeink fokozásának alapfeltétele kell, hogy legyen az állatlétszám következetes növelése" — a vezetőség zárszámadási beszámolója tanúsága szerint. Még 1966-ban is csak 369 holdat részesítettek holdankénti 140 q-s istállótrágyázásban. 1963-ban az egy holdra felhasznált műtrágya mennyisége 120 kg volt, ez 1966-ra 176 kg-ra növekedett. A szövetkezet vezetősége elégedetlen volt ezzel a mennyiséggel: „Növekszik ugyan a műtrágya felhasználás, de korántsem értük el azt a szintet, amelyet szeretnénk. Ennek oka sajnos az, hogy bármennyire is a műtrágya-beszerzés nem kiutalásos rendszerben történik, és elvileg korlátlanul kapható is, de sok-sok utánjárás és sajnos, szocialista összeköttetés is szükséges ahhoz, hogy az ismertetett minimális mennyiséget is beszerezhessük". A szövetkezet vezetősége érezte a talajerő utánpótlás jelentőségét. Különböző eszközökhöz folyamodott. A kukoricaszárat szártépővel feltépték, ,,némi nitrogén műtrágya" hozzáadásával beszántották. A gyengébb talajerőben levő kenyér- és takarmánygabonákat tavasszal 100—150 kg somkóró maggal felülvetették, és ha kedvező volt az év, még ősszel beszántották, ha kedvezőtlenebb, tavasszal szántották be a kapások alá. Megvolt a törekvés a vezetőségben a nemesített vetőmagok beszerzésére is. Gyakran nem rajta múlott, hogy a gazdálkodáshoz nem tudta azt biztosítani. Talán csak a kemizálás kiterjesztésében mutatott a kellőnél nagyobb óvatosságot, bár a vegyszerek beszerzése nem volt könnyű feladat. Az első eredmények azonban meggyőzték a vegyszeres növényvédelem előnyeiről és fontosságáról. Az első években a kelleténél jobban tartott a vezetőség a vegyszerezés költségnövelő szerepétől is. 1966-ban állt be fordulat „a több, mint 500 kh-as kukorica vetésterületen több, mint