Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)
Dr. Bodnár Miklós: A balmazújvárosi „Lenin" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története
szerepet játszik az időközben életrehívott Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, valamint az országszerte regionálisan létrehozott Termelőszövetkezetek Területi Szövetségei. Ezek a társadalmi-érdekvédelmi szervezetek, tömörülések — eddigi tevékenységük alapján Ítélve — eredményesen és megfelelő súllyal képviselik a szövetkezeteket a társadalmi és gazdasági szférában egyaránt. A területi szövetség és a „Lenin" tsz kapcsolata nagyon jó és szoros. Ez nemcsak azért van így, mert a tsz elnöke egyben a szövetség elnöke is, hanem mivel a szövetség alapvető feladatának tekinti a szövetkezetekkel való állandó, közvetlen kapcsolat tartását. Ez a „személyi unió" semmiféle indokolatlan, megkülönböztetett előnnyel nem jár a „Lenin" tsz-re nézve. Legfeljebb arról lehet szó, hogy a szövetség információi — melyeket a tagszövetkezetek kapnak — kissé szélesebbkörúen és gyorsabban jutnak el a „Lenin" tsz-be. A szövetkezetek értékes segítséget kapnak a szövetségtől a vállalatokkal létesített kapcsolatok és a szövetkezeti összefogások (társulások) létrehozásában. A szövetkezés hatékonyan segíti szakemberei által, esetenként végzett revíziós munkálatokkal, valamint a rendszeres üzemgazdasági elemzésekkel a szövetkezet gazdálkodását. Vezetési rendszer és szövetkezeti demokrácia; a dolgozók szakképzettsége A termelőszövetkezet vezetése, a szövetkezeti gazdálkodás irányítása a megalakulástól napjainkig nagy változáston ment át. A 23 éves fennállása kezdeti szakaszában, 1956-ig, azonban lényeges változás nem történt. A megalakulást követő 1—2 évben a vezetőség, beleértve az elnököt is, együtt végezte a soron következő munkákat a tagokkal ; csak annyiban mentesült a közvetlen fizikai munkavégzés alól, amilyen mórtékben a vezetői teendők esetenként az idejét lefoglalták. Később, az 50-es évek elején végbement területi és létszámbeli növekedés csak annyi változást hozott e tekintetben, hogy az elnök, s egyes vezetők teljesen mentesültek a fizikai munkától, s mint függetlenített emberek egész munkaidejükben vezetői, irányítói és ellenőrzési teendőket láttak el. Ebben az üzemben a nagyüzemi jelleg csupán a terület- és a táblanagyságban jutott kifejezésre, de a termelés és a gazdálkodás főleg kisüzemi, hagyományos módszerekkel folyt, ezért az ehhez igazodó vezetéssel és irányítással szemben sem merült fel élesen és sürgetően a nagyüzemi gazdálkodáshoz kapcsolódó magasabbszintű irányítási rendszer követelménye. A szakvezetés szerepe is rendkívül szerencsés. A szövetkezet vezetésében 1953-ig magasabb képzettségű szakember nem volt, s 1954:—1965 között is csak egy főiskolai végzettségű szakember működött a szövetkezetben. Az elnök és a vezetőség nagymértékben támaszkodott az egyetlen szakemberre, igényelte és fel is használta szakmai tanácsait a termelésben, figyelembe vette véleményét a szövetkezeti élet szakmai kérdéseit érintő döntéseiben. Az irányítási rendszerben lényegesebb változás 1957-ben kezdődött ; a vezetőség kidolgozta az irányítás elvi sémáját, a gyakorlatban azonban csak fokozatosan építette ki, illetve tette teljesebbé a séma szerinti vezetési rendszert, amelyet az 1. sz. séma szemléltet.
