Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Szijjártó András: A tagság társadalmi összetételének, szakképzettségének és a szövetkezeti demokrácia érvényesülésének szerepe a létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet nagyüzemi fejlődésében

IV. A SZÖVETKEZET TAGSÁGÁNAK TULAJDONOSI ÉRZÜLETE ÉS ANNAK MEGNYILVÁNULÁSAI A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezetben az embercentrikus vezetési stílus úgyszólván az alakulás óta jellemzi a vezetőket. Ismétlésekbe bocsátkoznánk, ha sorra vennénk ennek megnyilatkozásait, néhányat azonban mégis felevenítünk, hogy megérthessük — azt az egyébként ritka jelenséget —-, amit a tulajdonosi érzettel kapcsolatban tapasztaltunk. A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet tagsága részese a vezetésnek. Részese nem elsősorban azért, mintha szerepe ma olyannyira nagy lenne a döntések kialakításában, hanem azért, mert tájékozott arról, ami a szövetkezetben történik. A tagok korábban bele tudtak szólni az állatok takarmányozásába, megítélni, jól van-e megkapálva a tengeri. A korszerű gazdálkodási formák és technológiák elterjedésével azonban a tagok korábbi szakismeretei elavultak. A fejlődés objektíve csökkentette a gazdálkodásba való beleszólás alapjait. Természetes emberi igény azonban, hogy ismereteink legyenek a körülöttünk végbemenő eseményekről. A szövetkezet vezetése mindezt előre látva igyekezett időben és rendszeresen tájékoztatni tagjait a gazdálkodás egészét érintő kérdésekről. E vezetési ténykedés kereteit és gyakorlatát korábban már vázoltuk. Mindehhez járult és járul a tagok anyagi biztonsága, a szociális gondoskodás magas szintje, a vezetők humánus magatartása. Ebben a miliőben — amelynek valamennyi összetevőjét korántsem említettük —, él és dolgozik a létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet tagsága. Nem meglepő tehát, hogy a tagság (vizsgálati mintánk) döntő többsége tulajdonosi érzületűnek vallotta magát. (12. táblázat). Váratlanul a tulajdonosi érzetüek között jelentős számban találtunk olyanokat, akik korábban (az ötvenes évek végefelé) ipari munkások voltak vagy ún. egyéb kategóriába tartoztak (vasutasok, szolgáltatási dolgozók stb. voltak). Korábbi szociológiai vizsgálatainkban nem találkoztunk hasonló tendenciával, úgy véltük, hogy a tulajdonosi érzet alapja az egyéni gazdálkodói múlt. Mivel magyarázható akkor ez a nem várt eredmény ? Feltevésünk szerint — amelyet alátámasztanak vizsgálati eredményeink és helyszíni tapasztalataink egyaránt — a létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet demokratikus légköre, a vezetés tagság-centrikus szemlélete alakította ki — az anyagi biztonság garantálásával is — a „kívülről" jöttek tulajdonosi érzületét. Elképzelésünk helyességét feltehetően az is bizonyítja, hogy az 1957 óta munkába állt fiatalok között (a táblázat első sorának eredményei szerint) nagyőri sok tulajdonosi érzületű tagot találunk, amire korábbi, másutt folytatott vizsgálataink alkalmával nem volt példaA személyes interjúk alkalmával tapasztalhattuk, hogy a létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet tagságának tulajdonosi érzületű többsége a szövetkezetet valóban magáénak érzi. S ezt a pozícióját a közgyűlésen érvényesíteni (13. táblázat), a vezetésben pedig fenntartani akarja (14. táblázat).