Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Szijjártó András: A tagság társadalmi összetételének, szakképzettségének és a szövetkezeti demokrácia érvényesülésének szerepe a létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet nagyüzemi fejlődésében

ség tagjait. Az új elképzelés szerint ugyanis területükön kizárólag gépi művelésre tértek volna át, számukra a belső körben jutott volna munkaalkalom. Emiatt naponta jelentős időt töltöttek volna el a munkahely megközelítésével, illetve hazatéréssel. A szövetkezet vezetősége méltányolta e távolabbi (egyébként egyetlen ilyen) üzemegysége tagságának kérését, s a külső körben — a cserekerti részen — változatlanul hagyta a korábbi termelésszerkezetet, a kézimunka-igényes kultúrák területét nem csökkentette. Nagyon érdekes, hogy a szakosított sertéstelep építésével kapcsolatban a tagokkal könnyebb volt megegyezésre jutni, mint a vezetők körében. A sertéstelep komoly vitákat váltott ki, ez a téma az utóbbi 13 év egyik legnagyobb szakmai vitája volt. Miután a vezetők megegyezésre jutottak, közölték a tagsággal a terveket. Érvelésük rövid volt: ,,a telep 40 millióba került, ebből 28 milliót ad az állam. Nekünk csak 12 milliót kell letenni". Az egyszerű magyarázatot a tagok elfogadták, bár itt is voltak ellenzők: egyesek azt a 12 milliót kifogásolták, ami úgymond „biztonságunkat adja". A telep 1971-ben elkészült, ma már üzemel. Ezen az új, korszerű sertéstelepen a takarmányozással kapcsolatos anyagmozgatást elektromos tagroncákkal végzik. Többen azonban visszatértek az anyagmozgatás elavult módszeréhez és elővették a vödröket. Mint kiderült, ezt azért tették, mert úgy vélték, hogyha begyakorolják az anyagmozgatást (takarmányozást) a targoncával, akkor fele ember is elég lesz a munkában. A helyzet azóta rendeződött. Folytathatnák a sort, de úgy véljük, hogy ez a néhány példa kellően illusztrálja a tagság döntésekkel kapcsolatos magatartását. A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet tagságának egy kis része, ha nem is ellensége már a technikai haladásnak, mindenesetre ellenzője. Am ez a réteg — melyet ma még valamennyi szövetkezetben megtalálhatunk —, egyre jelentéktelenebb. Közöttük sok önző, de főképpen képzetlen és idős embert találhatunk, akik gyakran nemcsak a szövetkezet vezetőivel, munkatársaikkal, hanem gyermekeikkel is összeütközésbe kerülnek. A néhány bemutatott példa arra is rávilágít, hogy a létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet vezetői a fokozatosság elvének gyakorlatban történő érvényesítésével, a meggyőzés sajátos eszközeivel is élnek. S mint azt a szövetkezet eredményei bizonyítják, nem sikertelenül. 4. A tagság aktivitása és informáltsága A szociológiai vizsgálatunk egyik kérdéscsoportja a tagok szövetkezeti fórumokon (közgyűléseken, termelési megbeszéléseken) tanúsított aktivitásának, valamint általános tájékozottságuk színvonalának felmérésére irányult. Eredményeink a jelenre vonatkoznak, de sok mindent elárulnak az előző évek gyakorlatából is. A mintát képező 112 dolgozó tag elenyészően csekély hányada, mindössze 5%-a nyilatkozta azt, hogy elvétve vesz részt a közgyűléseken, megbeszéléseken. A jelzett forumokon a képzettebbek közül érthetően több a hozzászóló. Eltérő azonban a hozzászólás témája, a probléma, amellyel kapcsolatban véleményt nyilvánítanak. A különbség okát a képzettség — és az ezzel kapcsolatos beállítódás, érdeklődési kör, a munkamegosztásban elfoglalt hely stb. — magyarázza. (10. táblázat)