Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)
Szijjártó András: A tagság társadalmi összetételének, szakképzettségének és a szövetkezeti demokrácia érvényesülésének szerepe a létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet nagyüzemi fejlődésében
A képzetlen tagok, amennyiben folyamatos, megszokott munkájuk menetét valamilyen váratlan körülmény akadályozza (elromlik a gép, munkaeszköz, késik a szállítóeszköz, növényvédőszer stb.) a nehézség leküzdésére jobbára vezetőjük, társuk segítségét keresik. Nem kevesen vannak azonban olyanok, akik a kérdésre kapott válasz szerint passzív reakciót adnak: állnak és várnak. A szakképzettek zöme öntevékenyen aktív megoldásra törekszik, s csak másodsorban fordul külső segítségért. A táblázat azonban nemcsak a képzettséggel rendelkezők fölényére utal a munkavégzés során gyakran előforduló helyzetben, hanem generációs különbségeket, eltérő sztereotípiákat is sejtet. A nagyüzemi fejlődés szakaszában, a nagyteljesítményű és magas költségekkel üzemelő gépek számának gyarapodása idején az időtényezőnek óriási szerepe, anyagi kihatása van. A szakképzett munkaerő önálló problémamegoldó gondolkodásának pedig éppen e téren mutatkozik meg kézzelfogható eredménye. Mindaz, amit ezideig a szakképzettség „dicséretére" elmondottunk, valamelyest homályosul, ha munkafegyelem szemszögéből elemezzük reakcióikat. (7. táblázat.) 7. táblázat. A szakképzettség és munkafegyelem kapcsolata Mit tesz, ha látja, hogy valaki kevesebbet dolgaik a brigádban, mint a többiek ? Szakképzettség Számára ez Rászól az Szól « közömbös illetőre a vezetőnek Összesen fő °/ /0 fő % fő % fő °/ /0 Szakképzetlen 13 20,6 45 71,5 5 7,9 63 100,0 Szakképzett 16 32,7 30 61,2 3 6,1 49 100,0 Összesen 29 25,9 75 67,0 8 7,1 112 100,0 Vizsgálati eredményeink szerint a megkérdezettek döntő többsége, mintegy kétharmada nyíltan rászól lazító társára, de nem kevesen közömbösen reagálnak, ha a munkafegyelem megsértését tapasztalják. Ez a közömbösség még akkor is veszélyes, ha a többség jóérzésű, és becsületes munkára szólítja fel lazsáló munkatársát. Mentségül az sem hozható fel, hogy sokan — főképpen a szakképzettek a műhelyben — egyéni teljesítménybérben vagy órabérben dolgoznak, s munkájuk anyagi elismerésének mértéke alapvetően nem a végterméktől függ. A munkamorállal kapcsolatos problémák, úgy véljük, több okra vezethetők vissza. Létrejöttükben a nagyüzemi fejlődés szakaszában feltehetően az alábbiak is közrejátszanak: az ipart is megjárt tagok, illetve a környező üzemek hatása, a bérezési rendszer, ellenőrzés módja, körülményei, életkor, képzettség adta túlzott biztonságérzet, önbizalom stb. A 7. táblázatból az a tendencia is látszik, hogy a képzetlen tagok (akik között több volt egyéni gazdálkodó van, mint a képzettek csoportjában) „érzékenyebben" reagálnak a munkafegyelmi vétségekre, kevésbé közömbösek, ugyanakkor jellemzően nagyobb arányban szólnak rá „lazító" társukra, mint a szakképzettek. Ez a magatartás feltehetően a volt egyéni gazdák korábbi egymást segítő és mai, a közös gazdálkodást féltő tulajdonosi érzületének sajátos megnyilvánulása.
