Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)
Dr. Fülöp Imre : A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet története
melt áru után szerezze meg, és elhanyagolja a közös munkát, azzal nehézséget támasszon az üzemi munkaszervezésben. További ösztönzést jelent, hogy a nagyüzemi felár 50%-a is a tagot illeti meg, viszont ezen munkanapok után betegségi segély és fizetett szabadság nem jár, és a társadalombiztosítási járulékot is a tag fizeti. A termelőszövetkezet vezetősége ebben az esetben is humanitásról és szociális gondolkodásról tett tanúbizonyságot. Erre utalnak az alábbi intézkedések: Az 55 évnél idősebb férfinak csak 100, míg az 50 évet betöltött nőnek csak 80 munkanapot kell teljesíteni a közös munkában ahhoz, hogy jogosult legyen a háztáji termék utáni munkanapokra. A tbc-s betegek, az egyedülálló és eltartásra kötelezett nő, az 50 vagy ennél nagyobb %-ban csökkent munkaképességű, 50 évnél idősebb tag, valamint mindazok, akik 4, vagy ennél több eltartottról gondoskodnak, annyi munkanapot szerezhetnek a háztáji áru után, mint amennyit a közösben teljesítettek. Az így szerzett munkanapok beszámítanak a társadalombiztosítási szolgáltatások (nyugdíj, családi pótlék, anyasági és gyermekgondozási segély) és a termelőszövetkezeti juttatások (betegségi és szülési, fizetett szabadság, háztáji föld) jogosultságának megszerzéséhez. Hasonlóan szervezett a háztáji termelésben visszahagyott szőlőterületen termett bor értékesítése is. A háztájiban tartott állatállomány takarmánnyal való ellátása tulajdonképpen a termelőszövetkezet megalakulása óta biztosított. A háztáji területen jelentős mennyiségű kukorica terem (30—-35 q morzsoltban számolva), a lucerna, valamint a rétek résziben kaszálása a szálastakarmány szükségletet rendszerint kielégíti. A tagok takarmányt is vásárolhatnak a tsz-től. Ezekkel az intézkedésekkel a termelőszövetkezet vezetősége ápolja a hagyományos házkörüli gazdálkodást, amely különösen az idősebb tsz-tagok jövedelmét növeli. Ez a szemlélet teljes mértékben megfelel a népgazdasági céloknak, mert hatására nem olyan gyors a háztáji össztermelés csökkenése, sőt a sertéshizlalás a háztájiban — ritka jelenségként — növekedett is. A létavértesi „Aranyakiász" Termelőszövetkezet tagságát, Hajdú-Bihar megye, de az egész ország termelőszövetkezeti mozgalmát 1969. március 17-én súlyos és fájdalmas veszteség érte. Fiatalon —• 47 éves korában — alkotó ereje teljében váratlanul elhunyt Belgyár András, a termelőszövetkezet elnöke. Eltávozott a termelőszövetkezet éléről a „tanító úr", az elnök, a tömegek Bandi bácsija, a Debrecen és Környéke Területi Szövetség elnöke, a TOT elnökségi tagja éppen abban az időben, amikor oly nagy terveket szőtt a bővülő lehetőségek kihasználása érdekében, a közös gazdaság erősítésére, a „gazdák" jólétének további emelésére. A váratlan csapás megrendítette az őt személyesen vagy hírből ismerőket, de mindenekelőtt az „Aranykalász" tagságot, Egy pillanatra — kimondva, kimondatlanul — felvetődött a kérdés : hogyan lesz tovább ? Egy ideig Hiripi Sándor, az elnökhelyettes-párttitkár vezette a termelőszövetkezetet, természetesen a kitűnő szakember-kollektíva segítségével. „Belgyár András emléke kötelez bennünket a jó munkára, az elért eredmények továbbfejlesztésére. Dolgozzon tehát mindenki egy kicsit többet, egy kicsit jobban, mint eddig, — hiszen pótolni kell Őt is." Ez lett a végrehajtott jelszó. A termelőszövetkezet
