Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Dr. Fülöp Imre : A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet története

A tagság létszámára vonatkozó adatok az egyes szakaszok időszakában a következők voltak: Me: fő Megnevezés 1961 1963 1967 1971 Összes tagok létszáma Dolgozó tagok létszáma Nyugdíjas tagok létszáma Alkalmazottak létszáma 1074 755 370 1129 987 442 1282 959 450 20 1396 912 484 14 A teljesített munkanapok száma volumenében és viszonylagosan zó tagra számolva) a gépesítés ellenére is növekvő tendenciát mutat. (egy dolgoMe: : m.nap és Ft Megnevezés 1961 1963 1967 1969 1971 Összes munkanap* 135 555 Egy dolgozó tagra jutó munkanap 180 179 634 182 192 759 201 207 886 217 254 754 221 Egy munkanapra jutó: term, érték 111 bruttó jövedelem 94 részesedés 62 167 94 60 257 125 89 349 149 95 335 130 93 * Egy munkanap = 1,5 munkaegységgel. Viszonylag magas a tagsûrûség. Mintegy 6 kh föld jut egy tagra. Ezért komoly gondot jelentett a fejlődés minden szakaszában, hogy a dolgozni akaró tag számára olyan munkalehetőséget teremtsenek, abol az előállított termelési érték, illetve bruttó jövedelem fedezi a személyes jövedelem növekedését. Sikeresen oldották meg ezt a feladatot. A létszámában növekvő dolgozó tagság számára biztosították a munkalehetőséget, ezt mindig „szent" kötelességnek tekintették és tekintik jelenleg is. Az élőmunka termelékenységének rendszeres növekedése megalapozta a személyi jövedelmek fejlődését. Az 1971. évi munkanapok száma nem látszik reálisnak. Az élőmunka felhasználás ilyen gyorsütemű növekedését objektív tényezőkkel aligha lehet magyarázni, hiszen egyrészt csökkent a dolgozó tagok száma, másrészt tovább növekedett a gépesítés (komplex kukorica gépesítés) színvonala. Mindennek az élőmunka felhasználás csökkenését kellett volna eredményeznie. Ezzel ellenkező előjelű folyamat, hogy növekszik a háztáji árutermelés, s ennek következtében több munkanapot írnak jóvá. Van viszont bizonyos arányosságra való törekvés, amely tudatosan növeli a dolgozó tagság személyes jövedelmét, de figyelembe veszi a jövedelemnövekmény-adó behatároló tendenciáját is. A munkanapok számának ilyen körülmények közötti növekedése az egy munkanapra számított mutatók romlását eredményezi. 1969. évhez viszonyítva a ter-