Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Dr. Fülöp Imre : A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet története

Visszapillantás a régmúltba Létavértes község, —- korábban Nagyléta — régi település. Az 1851-ben kiadott „Magyarország Geographiai Szótára" című kiadvány harmadik kötetének 24. oldalán a következőket olvashatjuk: (1) ,,Nagy-Léta magyar falu Bihar vármegyében. Határa közel 2 négyzetmérföldnyi terjedelmű és ez egészen róna. Debreczen felől eső hason fele homokos, amelyen van a közös legelő, urasági erdő, szőlőskert és elszórva úrbéri kaszálók. A többi föld fekete agyag és homok a gazdag termelékenységű, tiszta búzát, rozsot, tengerit leginkább terem. A dohány és a széna termesztés nagy kiterjedésben űzetik. Az uraság gazdasága és birkatenyésztése a jeles főkormányzó Irinyi János úr felügyelete alatt virágzó karban áll. A le nem folyt úrbéri pör miatt az úrbéri és allodialis földek mennyiségét pontosan megmondani nem lehet, de eddig 214 6/8 telek után volt úrbéri szántóföld, 5583 1/2 kaszáló, 2577 hold a közös legelő 4000 és allodialis szántó föld, kaszáló, erdő, szőlő, stb. mintegy 8000 hold. A lakosok száma 5000, telkes jobbágya van 652, zsellér 39, kézműves 32, kereskedő, boltos 5." A község igen régi település. Erre utal a Légrády kiadásában Tisza Kálmán előszavával 1901-ben megjelent, ,,Bihar vármegye és Nagyvárad" című Eneyklopédia (2), amely híven tükrözi a kor szellemét, de a község régmúltját mégis említésreméltóan a következőképpen rögzíti : „Nagy-Léta: az Alföld síkságon a Debrecen—Nagylétai vasútvonal mellett fekvő község. Házainak száma 928, lakossága pedig 6000. Van postája, távírója és vasúti állomása. E község a váradi regisztrátumban már 1229-ben szerepelt, később Bokondics vár tartozéka volt. V. István alatt Furd királyi tárnok a földesura, 1291-ben pedig már a mai nevén szerepel, míg korábban csak Léta néven. A XV. században a Henczidai-Bacsó, a Marczely és a Zólyomy család bírja. 1520-ban vámszedő hely. Későbbi birtokosa a báró Dittrichstein. Utána a báró Mandel család, amelynek itt a múlt század elején mintagazdagsága és szeszfőzdéje volt. Most gróf Zichy Tivadarnak és Fisch Ignácnak van itt nagyobb b rtoka és szép úri laka. A községben három templom és egy kápolna van. Van a községben Takarékpénztár, 2 olvasó egyesület, 3 temetkezési egyesület és önkéntes tűzoltó egyesület. A községhez tartozik Liget, Cserekert, Kiscsákó és Nagycsákó puszták." Majd később ugyanezen Encyklopédia megemlíti, hogy ,,

Fisch Ignác birtokához tartozik Almosd is. Az összes területe 3000 magyar hold és 2000 hold bérlet. A gazdasági és üzemrendszere hármasforgó. Magtermelést 1450 holdon folytatott, 330 magyar fajtájú szarvasmarha, 800 db magyar juha és 400 db mangalicza sertése van. Munkaerő helyben van, napszám férfiaknál 50—240, nőknél 50—100 fillér volt."