Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Dr. Fülöp Imre : A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet története

ző termelőszövetkezeteket meghaladó módon fejlődött. Bár több összetevő elemzése lenne szükséges, de e számok és különösen a konkrét tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a bővített újratermelés alapjait megteremtették, és annak további bővítésére gondot fordítottak. — Feltűnő ós a termelőszövetkezeti mozgalomban egyáltalán nem tekinthető általánosnak, hogy a forgóvagyon már az első évben meghaladta az állóvagy on állományát. Ebben tulajdonképpen 3 fő tényező érvényesült koncepciószerűen. Az első a növénytermesztés elsődlegessége. A másik tényező az állattenyésztés fejlődését megalapozott, sőt esetenként túlbiztosított takarmánybázis alapján tervezték és hajtották végre. Végül a harmadik tényezőként a nagyértékű hizlalóalapanyag vásárlás játszik komoly szerepet. — A vagyoni szerkezet ilyen aránya tervszerű közgazdasági koncepción alapul. Azon, hogy a forgóvagyon forgási és megtérülési sebessége, következésképpen a jövedelemtermelő képessége magasabb, mint az álló vagyoné. Különösen helyes volt ez a koncepció az első 6—7 esztendőben, amikor a tőkeigényes (állóvagyon igényű) állattenyésztés nem volt jövedelmező. A forgóeszköz^igényes hizlalás (vásárolt alapanyaggal) viszont a növénytermesztést megközelítő jövedelmet biztosított. — Már 1968. évtől kezdve lelassul a forgóvagyon növekedési üteme és felgyorsul az állóvagyon növekedése. Ebben kifejezésre jut egyrészt az, hogy a gazdaság „telítődik" a forgóvagyon elemeivel (takarmány, műtrágya stb.) és azok alig valamivel magasabban ismétlődnek meg, másrészt (és ez a fontosabb) az állattenyésztés produktumainak értékesítési árszínvonala növekszik, most már érdemes komoly tökebefektetéseket eszközölni. Tükrözi a közgazdasági környezet változását. Emellett tovább tart a növénytermesztés gépesítése, pl. a kukoricatermesztés komplex gépesítése és a szárítókapacitás létrehozása, amely lehetővé teszi a magas termelőképességű kukoricahibridek termesztését és ennek gépesítését. A szövetkezet nagyüzemi fejlődésének fontos tényezője a termelőkapacitás bővítése és a többlettermék aránya, tehát a bővített újratermelési folyamat realizálása. Ennek mélyreható elemzéséhez több lényeges adat hiányzik, változatlan áras bázis nem áll rendelkezésre, a folyóárak pedig az ismert torzításokkal mutatnak csak elemzésre alkalmas tendenciákat. Bizonyos következtetések azonban így is levonhatók. A termelőszövetkezetben az összes vagyon értéke magasabb a bruttó termelési értéknél. Nyilvánvaló, hogy a vagyon nem minden eleme vesz részt a közvetlen értéktermelésben, de a gazdálkodási —• teiTnelési komplexum szerves része. Termelő és nem termelő elemeire bontás csaknem lehetetlen, de nem is lényeges, mert az értékváltozások torzítása nagy. Az biztosnak látszik, hogy a vagyon túlnyomó többsége a termelő elemekhez tartozik. A vagyongyarapodás folyamatosan együtt járt a termelési érték növekedésével, illetve az utóbbi követte az előbbit. A termelőkapacitást növelő költségek többlettermelésben realizálódtak. Az első 7 évben 34,5 millió Ft-tal növekedett a termelési érték, az évi átlagos növekedési ütem közül 5 millió Ft. Ez alig marad el a vagyonnövekedés évi átlagos volumenétől, (5,7 millió Ft), és ebben az időszakban nyilvánvalóan a forgóvagyon a termelőkapacitás bővítésének alapvető tényezője.