Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)
Dr. Fülöp Imre : A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet története
A gazdasági mechanizmus reformját követően ország- és megyeszerte fellendül az alaptevékenység mellett a különböző kiegészítő üzemágak létesítése. Egyes termelőszövetkezeti vezetők ettől várják a nehézségek és problémák megoldását. Gomba módra szaporodnak a különféle kiegészítő tevékenységek. Nagyrészük üzemi és népgazdasági szempontból egyaránt okos és hasznos kezdeményezés. A szövetkezeti szektor rugalmasságát, a piaci viszonyokhoz való magasfokú alkalmazkodó képességét bizonyítja. Emellett nem ritka a „melléfogás" sem. Gazdaságossági, piacbiztonsági szempontból megalapozatlan vállalkozások is akadnak. Ebben az időszakban, amikor szinte „divatossá" válik a főleg ipari jellegű tevékenység a termelőszövetkezetek egyrészében, a létavértesi „Aranykalász" vezetősége megfontolt, higgadt állásponton van; Az a véleményük, hogy a jövőben is az alaptevékenységre kell a fősúlyt helyezni, és a kiegészítő tevékenységet csak úgy tartják helyesnek, ha az kapcsolódik az alaptevékenységhez. Továbbfejlesztik az építőbrigádokat; már műszakilag igényes létesítmények kivitelezésére is alkalmasak. A gépjavító tevékenység felöleli a főjavítást is. Kisméretű tésztaüzemet hoznak létre. A kiegészítő tevékenység 1971-ben több mint 14 millió Ft értékű termelést produkál, a termelési érték 16,7%-át. A fejlődő kiegészítő tevékenység azonban szorosan összefügg a mezőgazdasági termeléssel, mintegy a termelési folyamat meghosszabbítása. A kiegészítő üzemágakkal kapcsolatban a létavértesihez hasonló álláspontot foglal el a megyében több termelőszövetkezet is. Ezek megszilárdult, színvonalasan vezetett, magas termelési eredményeket és stabil pénzügyi helyzetet produkáló termelőszövetkezetek. Nem kockáztatnak, nincs is szükségük rá, hiszen az alaptevékenység magas színvonalú és jövedelmező. Az alaptevékenységet a rendelkezésre álló anyagi erőt elsősorban itt használják. A megalapozatlan kezdeményezések és kudarcok inkább a gyenge, kedvezőtlen körülmények között gazdálkodó üzemeknél gyakoribbak. Az üzemi termelés értéken belül kissé eltolódnak az arányok: a növénytermesz" tés és állattenyésztés termelési értéke volumenében jelentősen fejlődik, de arányait tekintve csökken. A legdinamikusabb a kiegészítő üzemág termelési értéke növekszik, és a részáranya is nő. Az ágazati fejlődés dinamikáját és az arányok változását a következő táblázat mutatja: 1967 1971 Index 1Q71 Megnevezés millió Ft 0/ /0 millió Ft 0/ /0 1967 = 100 Növénytermesztés Állattenyésztés Kiegészítő üzemág 32,8 12,3 4,6 66,0 24,7 9,3 50,2 21,1 14,4 58,6 24,6 16,8 152,4 172,0 320,0 Összesen: 49,7 100.0 85,7 100,0 172,0