Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Dr. Fülöp Imre : A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet története

A legfontosabbak a szabályozott piaci viszonyok és a felvásárlási árak. Ebben az összefüggésben természetes az ellentmondás az eladó és a vevő között. A termelőszövetkezet mikor ipari eredetű termékeket vásárol, magasnak és tendenciáját tekintve emelkedőnek tartja azok árait (esetenként joggal). Viszont alacsonynak tartják a mezőgazdasági termékek többségében államilag szabályozott felvásárlási árait. Az „Aranykalász" Termelőszövetkezet vezetői azt vallják, hogy nagyüzemi termeléshez nagyüzemi értékesítés tartozik. Ezen az elvi alapon a termelőszövetkezetben a tagok felé történő termékértékesítésen kívül nincs más forma, csak az állami vállalatokkal való szerződéses termeltetés és értékesítés. Esetenként előfordultak minősítési, szállítási határidős viták, de nagyobb problémát ezek sohasem okoztak. A viszonyra a korrekt partneri kapcsolat volt jellemző mindig, ma is az. A termelőszövetkezeti vezetés állandóan figyelemmel kíséri a rendeleteket (esetenként még a belső utasításokat is ismerik a kitűnő személyi kapcsolat és a közéleti funkciók alapján), és igyekeztek azokat mindig kihasználni. Nem mulasztották el elszámolni a beruházási kedvezményeket, az adókedvezményeket, a biztosítási visszatérítéseket stb., de eredményesen használták ki az árváltozásokat is. Alétcivértesi „Aranykulász" Termelőszövetkezet fejlődése töretlen avázolt időszakban is. Termelési színvonala, gazdálkodása, a tervszerűség tovább javul. A termelési színvonallal párhuzamosan növekedett a tagok közösből származó, de háztáji jövedelme is. Jól él az „Aranykalász" tagsága, nő a szövetkezeti gazdálkodás iránti bizalom és szembetűnő a tagok tudati fejlődése is. A közösségi gondolkozásmód háttérbe szorítja az egyénieskedő szemléletet. A szociális gondolkodás tovább bővül. Kialakul a színvonalas és szervezett irányítás rendszere, demokratikus, de fegyelmezett a vezetés. Tartalma van a termelőszövetkezeti demokráciának, szava van a tagságnak, de nagy a tekintélye a vezetőknek is. Összeforrott a nagy család, közös erővel dolgoznak a további fejlődés megalapozásán. Eredményeiért a szövetkezet többször elismerésben, díjazásban részesült már működésének ebben a szakaszában is. A termelőszövetkezet fejlődésének harmadik szakasza (1967—1971. évek) A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet működésének, fejlődésének utolsó 5 éve nagyon jelentős szakasz. Hiszen egyrészt ebben a szakaszban kerül alkalmazásra a gazdaságirányítás új rendszere, másrészt a szakaszt megelőző esztendők felhalmozott anyagi és szellemi tőkéje, a tagság tudati fejlődése a tsz fejlődését felgyorsította. Elöljáróban meg kell állapítani, hogy ez a szakasz tulajdonképpen folytatása az ezt megelőzőknek. Alapjaiban új koncepciók és tendenciák nem érzékelhetők. A fejlődés és a gazdálkodás, valamint a termelés szerkezete szervesen illeszkedik a korábbi években kialakultakhoz. Az egész fejlődésre a folyamatosság, a törésmentesség, a tudatosság és a külső tényezőkhöz való tervszerű alkalmazkodás, esetenként ügyes kezdeményezés jellemző. Ennek a szakasznak legfontosabb jellemzője a fejlődés ütemének felgyorsulása : kor-