Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Dr. Fülöp Imre : A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet története

tekinthető 1962. és 1963. évben még 2 év átlagában 20 millió Ft vagyoni színvonalhoz 30 millió Ft teimielési érték, 16,8 millió Ft-os szövetkezeti bruttó jövedelem, és 10,8 millió Ft-os személyes jövedelem tartozott. A következő — második — szakaszban 3 év átlagát tekintve, a legnagyobb növekedést a beruházott vagyon érte el, pedig az 1966-os évben az újraértékelésnél számottevő értékcsökkenés történt. Ebben a szakaszban a közös vagyon 3 éves átlagos volumene 42,1 millió Ft, több mint kétszerese a megelőző időszak átlagának. Ugyanebben a szerkezetben vizsgálva a termelési érték 42%-kal, a szövetkezeti bruttó jövedelem 18%-kal és a tagok személyes jövedelme 29%-kal növekedett. A fejlődés nem lebecsülendő, sőt 3 év alatt nagyon szép eredményként könyvelhető el, de egységnyi termelési érték és jövedelem előállításához lényegesen magasabb felhalmozási szükséglet jelentkezett, ugyanakkor az élőmunka termelékenysége ugrásszerűen megnőtt. Ezt bizonyítják a 11-es számú táblázat adatai is. A termelőszövetkezetben folyamatosan fejlődik, kialakul a vezetés korszerű módszere is. Alapelv a szövetkezeti demokrácia stabilitása, mind teljesebb érvényesülése, tudatos szélesítése. Érdemleges döntés nem születik a választott testületen kívül. Az igazgatóság személyi ügyek kivételével kibővítetten tartja üléseit, részt vesznek azokon a szakmai, területi vezetők. így közvetlen a kontaktus a vezetés és a tagság között, mert élethűen, a vitákat is elmondva tudják tájékoztatni a tagokat. És tájékoztatják is, ez kötelező törvény az ,,Aranykalász"-ban kezdettől fogva : a gazda tudjon mindenről, ami a szövetkezetben történik. Az 1964. évről (1965. február 7-én) adott igazgatósági jelentésben behatóan elemzik a testületek tevékenységét. A közgyűlésről megállapítják, hogy minden esetben határozatképes volt, a részvételi arány nőtt. Nagyon lényeges, mert a tagság politikai fejlődését, és azt bizonyítja, hogy megkezdődött a tulajdonosi és munkát végző dolgozói magatartás összekovácsolódása. A tulajdonosi szemlélet erősödik, hiszen „közgyűlésünknek az a régi jellemvonása, hogy egyes tagjaink a közgyűlésen egyéni problémáikat vetették fel, az 1964. évben teljesen megszűnt." A tagság tudati fejlődését jelzi az is, hogy álladóan nő a közös munkában részt vevők száma, az egy tagra jutó munkanapok száma, és alig fordul már elő kirívó fegyelmezetlenség, a társadalmi tulajdon védelme magas színvonalon áll. A korábban említett egoista magatartás szinte teljesen megszűnt. A tagság már nemcsak a vezetőkben bízik, hanem a közös gazdaságban, a szövetkezeti formában is. Lehet már bírálni a választott igazgatósági tagot is. Megérett rá a tagság is, a vezető is. És bírálják is, mégpedig közgyűlés előtt: ,,Egy-két igazgatósági tagunk azonban sorozatosan nem jelent meg az igazgatósági üléseken, s így nem is tudhatta tájékoztatni az igazgatóság határozatairól azt a munkaterületet, amelyik őt a képviselettel megbízta". De nemcsak a megjelenést bírálják, hanem olyan emberi gyengeségeket is, hogy: ,, . . . egy-két igazgatósági tagunk a munkaterületen általában csak olyan igazgatósági döntésekről tájékoztatja helyesen a munkatársait melyek nagyon könynyen megnyerik a tagság tetszését. Az olyan döntéseket, amelyek a tagság előtt magyarázatra szorulnak, ezek az igazgatósági tagok nagyon sokszor elhallgatják, nem vállalják a felelősséget ezért a döntésekért, amelyeknek pedig ők is meghozói voltak". Elemzik az egyes bizottságok munkáját, eredményeit, fogyatékosságait egy-