Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Dr. Fülöp Imre : A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet története

Ezek az arányok már egyértelműen utalnak a tervszerű koncentrációra, bizo­nyos szempontból a specializációra is. Az állattenyésztés árutermelése ezen időszakban a termelőszövetkezet leggyor­sabban fejlődő ágazatává válik. Még nem olyan közvetlen céllal, hogy vezető ága­zattá váljon, hanem olyan meggondolásból, hogy a növénytermesztés hozamai (takarmány) már lehetővé, sőt szükségessé teszik a gyorsabb fejlődést. Takar­mányt ősi szokás szerint nem értékesítenek, csak ,,bőrben", tehát feletetve az állattal. Fokozódik tehát a hizlalási tevékenység. Az egyes állatfajoknál eltérő a fejlődés célja és tendenciája is. Az alapvető cél, hogy ebben az időszakban a szarvasmarha-állományt perspektivikusan tartani szándékozott színvonalra növeljék. Eközben emelkedjenek a hozamok, és tovább fokozzák a hizlalási tevékenységet, főleg vásárlásból származó állatokkal. Javít­ják a törzsállomány minőségét, elérik a teljes tbc- és brucellamentességet. A sertésállománynál teljesen egyértelmű a gyors ütemű fejlesztésre való törek­vés. Ebben az időszakban már adatszerűen is bizonyítható, hogy a sertés a pers­pektivikus állatfaj. Ez fejlődik leggyorsabban, a szakasz végére a sertéságazat az állattenyésztés vezető ágazata: árbevételi aránya meghaladja a szarvasmarháét, de a búzáét is. A juhászat nem jelentős ágazata a termelőszövetkezetnek. Inkább „sepregető" jellegű, mintsem komoly árutermelő tényező. A ló csupán igásállat szerepét tölti be: az állomány jó minőségű. Kettes ló­fogattal díjat is nyernek különböző versenyeken, pl. az Országos Mezőgazdasági Kiállításon is. Baromfitenyésztés továbbra sincs a termelőszövetkezetben. Az állatállomány alakulása a következő : Me: db 1963 1964 1065 1966 Megnevezés Szarvasmarha 340 564 686 667 Ebből: tehén 90 113 140 160 Sertés 2233 3088 2960 3223 Ebből: koca 190 276 244 294 Juh 1644 1372 1198 1271 Az egy tehénre jutó tejhozam stabilizálódott az évi 3000 liter körül. A hizlalás­nál még magas a failagos abraktakarmány-felhasználás, alacsony a napi átlagos súlygyarapodás. Nem korszerűek az istállók, még a mennyiségi fejlesztés dominál. De rend, tisztaság, fegyelmezett munka jellemzi a kialakult állattartó telepeket. Az üzemi termelés értékén belül az állattenyésztés aránya már 24% körül ala­kul, szemben az 1960. évi 5,6%-kal. A sertéságazat már 6,6 millió Ft értéket ter­mel, meghaladva a szarvasmarha-ágazat 4,8 millió Ft-os volumenét. Az állat­tenyésztés termelési értékének több mint 50%-át a sertéságazat adja. A fejlődésnek ebben a szakaszában a kiegészítő üzemág még nem jelentős. Nincs még kormányhatározattal elismerve, nem nyert „polgárjogot". De van már saját építőipari szervezetük, minden beruházást maguk végeznek, és van

Next

/
Thumbnails
Contents