Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Dr. Belák Sándor és Nemes Kornélia: A zalavári „Új Idők" Termelőszövetkezet története

egy 133 ezer forintot. Különböző (szociális, házassági, születési, temetkezési, bevonulási) segélyekre kb. 35 ezer forintot fordítottak. Nem kevesebb az az összeg, sem, amellyel a tagok színházi látogatását, a külföldi utazásokat támogatták. Az alapszabályban részletesen szabályozták a fizetett szabadság mértékét is, a teljesített munkanapok arányában. Kialakították a jutalomszabadság rendszerét is, valamint a „törzsgárda"-tagság után is az évek szerint jutalomszabadságot adnak. Az „Űj Idők" Termelőszövetkezetben a zalavári mezőgazdasági dolgozók új közössége alakult ki. A közös gazdasági célok, amelyek minden tag jólétét szolgálják, az általános kultnrális emelkedés, amely tartalmasabbá teszi életüket, egymás kölcsönös segítésének szelleme, amely emberibbé teszi a korábban különálló vagy szembenálló hajdani parasztok kapcsolatát egymáshoz, formálják ezt az új közösséget. A termelőszövetkezeti emberek bizalma egymásban és jövőjükben egyik fő forrása termelési sikereiknek. A megalakulást követő 11 esztendőben tízszer értek el helyezést a termelőszövetkezetek versenyében. Hat évben vándorzászlót kaptak, 4 alkalommal a kormány oklevelét. A zalavári „Űj Idők" elnyerte a „Kiváló termelőszövetkezeti gazdaság" címet is. Felhasznált irodalom Ács—Bélák—Kovács: Mezőgazdasági nagyüzemek vezetésének gyakorlata. Budapest, Mezőgazdasági Kiadó, 1968. Dr. Domyai Béla: A Balaton és környéke Király Jenő: Vezetési módszerek a Zalavári „Új Idők" Termelőszövetkezetben. Agrártudományi Főiskola Mg. Termelésfejlesztési Intézete, Keszthely, 1967. Nemeskürthy István: Zalavári Krónika (kézirat) Új élet az ősi Zala váron (brosúra). Zárszámadási szöveges beszámolók.