Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)
Dr. Belák Sándor és Nemes Kornélia: A zalavári „Új Idők" Termelőszövetkezet története
gazdaságok 1964-ben kétszer annyi hízósertést értékesítettek, mint a keszthelyi járás többi községei együttvéve, ezenkívül nagy mennyiségű tojást, baromfit, hízómarhát is értékesítettek. A vezetőség engedélyével — esetenként — a tagok igénybe vehetik a közös gazdaság szállítóeszközeit, a műhelyeket. A háztáji gazdaságok részére a szövetkezet minőségi kukorica, burgonya vetőanyagot biztosított, folyamatosan segítséget nyújtott a háztáji szarvasmarhaállomány tbc- mentesítésében is. 1970-ben a Népi Ellenőrzési Bizottság az országos program keretében Zalaváron is vizsgálta a közös-és háztáji gazdaság együttműködését. A vizsgálat megállapította, hogy a termelőszövetkezet vezetősége gondot fordít a háztáji helyes arányának, irányának kialakítására. A háztájiban tartható: két tehén, két-három növendékmarha, két anyakoca szaporulatával, hat hízósertés, tíz juh, vagy tíz kecske és korlátlan számú kisállat. A 9/1970. MÉM rendelet alapján havonként jóváírnak 1 db tehén után három napot, 1 db hízómarha után másfél napot, 1 db koca után egy napot, 1 db süldő után negyed napot. Ám ezek a napok csak akkor írhatók jóvá, ha az értékesítés a termelőszövetkezeten keresztül történik. A tagoknak is érdeke ez, mert így részesülnek a nagyüzemi felárból, pl. szarvasmarha hizlalásnál kg-ként 2 Ft a felár, ezt megfelezi a tag és a szövetkezet. Az alapszabály az alábbiak szerint határozza meg a közös munkában való részvétel mértékét: 55 éves korig 55 éven felül férfiak 200 (tízórás) 150 munkanap 45 éves korig 45 éven felül nők 120 100 A háztáji földterület az új rendelkezés szerint 3000—6000 m a lehet tagonkent. A termelőszövetkezet vezetősége közvetlenül nem érdekelt a háztáji eredményességében, de tisztában van azzal, hogy a jól működő háztáji gazdaság nem elhanyagolható anyagi ösztönzést jelent. 3. A szakmai színvonal emelése Az „Új Idők" eredményeit elősegítette, hogy a termelőszövetkezet szakemberellátottsága a körülményeknek megfelelően folyamatosan javult. 1964-ben épült fel a megfelelő körülményeket biztosító új, korszerű irodaépület. A termelőszövetkezet alakuláskor mindössze két helyiséggel rendelkezett, néhány szegényes íróasztal volt, a tagok állva mondhatták el panaszaikat, véleményüket. Az adminisztrációt, könyvelést az első években két könyvelő könnyűszerrel elvégezte, a fejlődés következtében azonban kevésnek bizonyult ez a létszám, és a hagyományos könyvelés sem volt már megfelelő. Bevezették az ágazati költségszámítást, amely lehetővé tette, hogy a könyvelés menetközben figyelmeztessen, esetleg változtatást javasoljon az agro- és zootechnikai eljárásokban a gazdaságosságnak és jövedelmezőségnek megfelelően.