Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)
Dr. Belák Sándor és Nemes Kornélia: A zalavári „Új Idők" Termelőszövetkezet története
nádas 48 kat. h. fanét 115 kat. h. Tagok száma 671 fő Női dolgozó 201 fő Dolgozó családtag 196 fő Állandó alkalmazott 121 fő A tagok átlagos életkora 56 év. 1967-ben tovább fejlődött az „Új Idők" állatállománya: 100 kat. h. szántóra 80 számosállat jutott. Emelkedett agtehén-és anyakoca-létszám ; a szövetkezet baromfiállományát viszont felszámolták. A nagy állatsűrűség a takarmányellátásban bizonyos nehézséget okozott. Még nem indult be teljesen az öntözés, a tervezett zöldfutószalagot nem tudták megvalósítani. A fellépő brucellózis is hozzájárult, hogy a tehenészet költségszintje 117% volt. Egy tehén tejtermelése csupán 1980 liter volt átlagosan. Biztatóan alakultak viszont a sertéstenyésztés- és hizlalás eredményei. Az 1 kocára jutó malacszaporulat 17 db 1 kg sertéshús önköltsége a hizlalásnál 13,10 Ft, a költségszint 65%. A napi súlygyarapodás 460 g, a keményítőértékesülés 33,8% volt. 1 kg súlygyarapodásra 4 kg abrakot használtak fel. A növénytermelésben további sikereket értek el. Az 1968 kat. hold szántóterület 32 százalékán gabonát termeltek, 22 százalékán kukoricát, 17 százalékán ipari növényt, 30 kat. holdon folytattak szántóföldi zöldségtermesztést, a többin takarmányt termeltek. Az átlagtermések — a burgonyát kivéve —- a járási átlagokat meghaladóan alakultak. A burgonya terméskiesését a terület egy részének tartós vízborítása okozta, amelynek szártőrothadás lett a következménye. Jónak mondható a cukorrépa 213 q-ás átlaga, úgyszintén a pillangós széna 41 q-ás átlaga is. Az őszi búza termésátlaga pedig duplája volt a környező termelőszövetkezetek átlagának és rekord nagyságot ért el: a Bezosztaja 1 fajta 27 q-át adott kat. holdanként. A Béta 1 őszi árpa is 20 q-át termett. Nem lebecsülendő eredmény volt 1967-ben a 26 q-ás kukorica és a 295 q-ás silókukorica termésátlag sem. A nagy hozamok elérésében szerepet játszott, hogy a termelőszövetkezet szaktanácsadó mérnök talajvizsgálata alapján minden növényt a lehetőséghez képest olyan helyre vetett, ahol a lehető legnagyobb termést adta. Ahol szükséges volt, talaj fertőtlenítést alkalmazott; igénybevették a vegyszeres gyomirtást, a növényvédelem lehetőségét is a jó termések érdekében. (A kukoricaterület 100%-a vegyszeres gyomirtásban részesült.) Nagy gondot fordítottak a talajerő visszapótlására: 1 kat. hold szántóra 737 kg vegyes műtrágya jutott, a szántóterület 27%-át istállótrágyázták, kat. holdanként 252 q-val. A termelőszövetkezet szőlő- és gyümölcstermesztése nem „nagyüzemi''', nem számottevő. A szőlőterület szétszórtan helyezkedik el, gépi megművelésre nem alkalmas, bakművelésű, régi telepítésű. Csak borszőlőt termesztenek, 50 százalékban direkttermőt, elsősorban saját szükségletre, mivel a tagok ragaszokdnak hozzá. A gyümölcsterület szintén szórvány, a kevés termést pálinkának dolgozzák fel, és Hévízen értékesítik. A rét- és legelőterületek eléggé elhanyagoltak voltak az öntözés előtt, bár hozamukra nagy szükség lett volna a nagy állatlétszám miatt. A gyepterületek jórészt a lápon vannak, gyenge minőségű, savanyú szénát adnak. E területek tápanyagellátása, a gyom irtása, a gyep ápolása nem volt megfelelő.
