Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)
Dr. Belák Sándor és Nemes Kornélia: A zalavári „Új Idők" Termelőszövetkezet története
jük, az egység is hiányzott, ezért a tervek sorra kudarcot vallottak. Az első vállalkozás 1936-ban kezdte meg a vízhasznosítási munkát: a lápos, tőzeges, belvizes öblözetet lecsapolták és öntözték. A közös vállalkozásban részt vett a zalavári apátság, az Őrffy birtok, valamint Zala vár, Sármellék és Szentgyörgyvár községek. Az egész öblözet 2320 kat. hold volt, melyből 830 kat. holdra a zalaváriak tartottak igényt. Ám a háború alatt és után az amúgy is korszerűtlenné vált berendezések tönkrementek. Az újjáépítés gondolata a mai termelőszövetkezet megalakulásával vetődött fel. Sikerült megküzdeni a kezdeti nehézségekkel, megalakult a Kis-Zalamenti Vízgazdálkodási Társulat. A régi öntözési rendszer korszerű kiépítése, az új árokrendszer megépítése következtében létrejött új övcsatorna lehetővé tette, hogy hordozható berendezésekkel esőztető öntözést valósítsanak meg. 1964-ben már 410 kat. holdon tudtak ilyen módon öntözni. A társulati rendszer azonban nem bizonyult elégnek a növekvő feladatok megvalósításához. Szükségessé vált egy modern, korszerű öntözőtelep kialakítása. A tervet 1964 végén készítette el a Vízügyi Tervező Vállalat. A tervkészítés után azonnal megkezdték az anyagbeszerzést. A nagyarányú öntözési programhoz kb. 35 millió forintos beruházásra volt szükség. A terv szerint a beruházás termelőszövetkezeti szinten 3 év alatt, népgazdasági szinten pedig 5 év alatt kellett hogy megtérüljön. 2810 kat. hold területet kívántak öntözhetővé tenni. Sok vita előzte meg az öntözőberendezés engedélyezését. Ekkor még az volt az általános szemlélet, hogy öntözni a rossz talajokon szükséges. A Veszprém Megyei Tanács VB akkori vezetői belátták, hogy Zalaváron az öntözés feltételei minden vonatkozásban biztosítottak. Ezért engedélyezték soronkívül az itteni öntözőberendezés építéséhez a költségfedezetet. így az építés azonnal megindulhatott. Az öntözés célszerűsége itt azóta igazolódott. A zalavári termelőszövetkezetben hazánk egyik legmodernebb öntözőberendezése valósult meg, melynek egy része műanyagdrénezéssel kombinált öntözés. A termelési alapok bővítésére tett erőfeszítések kifejezésre jutottak az ,,Űj Idők" 1964. évi bruttó jövedelmének felosztásában. Szövetkezeti bruttó jövedelem felosztása 1964-ben mFt 1969 = 100 A rendelkezésre álló bruttó jövedelem 14 054 244 Tagok személyes jövedelmére 9 539 245 Felhalmozásra 4 215 232 Szociális, kulturális célra 300 491 Még inkább visszatükrözi a termelési alapok bővítésére tett erőfeszítéseket a szövetkezet hitelállományának nagymértékű emelkedése. 1964-ben jelentős hitelt vettek fel az öntözéses gazdálkodás megvalósítása érdekében. A beruházási hitel az előző évinek kétszerese, 20 864 mFt volt. 1 kat. h szántóegységre 11 240 Ft hitelteher jutott, 1 dolgozóra pedig 55 700 Ft. 1964-ben az összes beruházott vagyon értéke 40 302 mFt volt, a közös vagyoné 51 374 mFt, a tiszta vagyon 26 124 mFt, ebből a FENOSZA 16 731 m Ft.
