Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)
Dr. Fülöp Imre : A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet története
A termelőszövetkezet átlagost meghaladó területe egyik fontos feltétele volt a jelentékeny tagság szervezett foglalkoztatásának, elvárt és ígért életszínvonalának. A termelőterület és a taglétszám — potenciális munkaerő —• megalakulás óta szinte változatlan stabilitása, a homoki területek egy részének kivételével a táblás", később a tömbös nagyüzemi gazdálkodás gyors kialakításának lehetősége, a szervezeti élet zavartalansága (nem volt egyesülés, kilépési láz) tömeges belépés stb.) nagy szerepet játszott a termelőszövetkezet fejlődése szempontjából. A termelőszövetkezet vezetőségének és tagságának előrelátása tervezett és szervezett és többségében következetesen végrehajtott tevékenysége talán abban mérhető le a leginkább, hogy az éveket mindig aktív, jelentős jövedelmet vagy nyereséget mutató mérleggel zárták. A mérleghiány vagy a veszteség nálunk ismeretlen fogalom. A tag részesedésként mindig megkapta azt, amit,,ígértek" neki. A munkaegység értékét az egymást követő években soha nem kellett ilyen vagy olyan indokkal csökkenteni vagy a már tényszerűen mutatkozó visszaesést magyarázni. A tervzettnél kedvezőbb években sem növelték a tervezett munkaegység értékét. Ebben az esetben a kiegészítő (%-os) jövedelmek növekedtek és a tervezetten felül növelték a fejlesztési, illetve a biztonsági alapokat. A tagság anyagi gyaz*apodásával együtt járt a közös gazdagodás, az állattállomány, a forgó és beruházott vagyon következetes — bár nem egyenletes — növekedése. 1967. évtől kezdve a gazdálkodás fejlődése gyorsult. Határozottabban és messzebbre tűzték ki a célokat és a fejlődés üteme is dinamikusabbá vált. A növénytermelésben gyorsabban nőttek a hozamok, az állattenyésztésben a sertéságazat, véglegesen útra talált, és a termelőszövetkezet gépesítése is, elsősorban a kukoricatermesztés korszerűsítésével, új szakaszba érkezett. A fejlődési periódusok ebben a termelőszövetkezetben mindig valamelyik főágazat vagy ágazat határozottabb, kifejezőbb vagy gyorsabb ütemű fejlődését jelentette. A termelőszövetkezet 12 éves fejlődését, történetét még akkor sem lehet ,,egymenetben" áttekinteni, ha ez a fejlődés lényegét tekintve egyenletes volt. Az egyes évek zárszámadási közgyűlésein elhangzott igazgatósági beszámolók utalnak középtávú célokra, azok megvalósítására, egyes főágazatok fejlődése periodikus. Ezek figyelembevételével lehetett megközelíteni a fejlődés főbb állomásait, szakaszait. Az egyes szakaszok értékelésénél nem látszott célszerűnek a gazdaság minden területét elemezni, az egyes ágazatok fejlődését minden szakaszban értékelni, mivel ez ismétléseket eredményezett volna. Az látszott célszerűnek, hogy az egyes szakaszoknál csak a jellemző tényezőket emeljük ki, és az egyes főágazatok komplex értékelésénél utalunk vissza az egyes szakaszokra. így el lehetett kerülni az ismétlések jó részét, és a bonyolultabb folyamatok leginkább jellemző tényezőit összefüggésükben lehetett bemutatni. Az első szakasz, 1960—1963 E szakasz gazdálkodását az jellemzi, hogy a szervezeti-politikai megszilárdulás után a termelési hagyományoknak megfelelően a növénytermesztést helyezik előtérbe. Emellet hatékony és tervszerű erőfeszítéseket tesznek a nagyüzemi gazdálkodás alapjainak megteremtésére. Tudják, hogy a 6000 kh föld és az 1400 tag együtt sem nagyüzem még, csak annek kereteit jelentik, lehetőségeit teremtik meg. Az első
