Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)
Dr. Belák Sándor és Nemes Kornélia: A zalavári „Új Idők" Termelőszövetkezet története
akkori viszonyok között. A termelőszövetkezet ennek alapján elnyerte a megyei árutermelési verseny harmadik díját; helyezést ért el az országos kukoricatermesztési versenyben is. Ezek voltak az első kitüntetések, amelyeket később számos értékes díj és helyezés követett. Vagyoni helyzetük is jobb volt az átlagosnál. Az ,,Űj Idők" közös vagyon9059 mFt-t tett ki, míg Veszprém megyében ebben az időszakban csak 3871 mFt közös vagyon jutott egy termelőszövetkezetre átlagosan. Az ,,Új Idők" tiszta vagyona 4015 mFt volt, ebből FENOSZA 2152 mFt. Jóval átlagon felüli volt a munkaegység értéke is: 41,8 Ft, ezt részben természetben, nagyobbrészt azonban készpénzben kapták a tagok. Egy munkaegység ellenértéke ilyen módon tevődött össze : kenyérgabona 2,30 kg 4,70 Ft árpa 0,34 kg 0,68 Ft kukorica 0,66 kg 1,17 Ft bor 0,25 lit 2,05 Ft készpénz 331,10 Ft Egy dolgozó tagra átlagosan 210 munkaegység teljesítése jutott, a tagok 50%a azonban 150 munkaegységnél kevesebbet szerzett. A tagok közös munkához való viszonya nem volt tehát maradéktalanul kielégítő. Az egy családra jutó 9740 Ft jövedelem viszonylagos nagysága viszont mindjárt azt példázta, hogy megélnek a szövetkezetből azok, akik megfogják a munka végét. Az általános kollektivizáláskor gyakori volt országszerte az a jelenség, hogy a tsz-be csupán egy-egy idősebb családtag lépett be. Minimális munkaegységet szerzett, hogy a háztáji meglegyen, a munkaképes fiatalok pedig más helyen dolgoztak. Az ,,Új Idők"-bői is a megalakulás évében még 25 család akart elmenni a faluból. A vezetőség elfogadta az elnök azon javaslatát, hogy engedjék el azokat, akik a szövetkezetből el akarnak menni. Az eredményes gazdálkodásnak tulajdonítható, hogy végül is mindössze 3 család vált meg a termelőszövetkezettől. Nem volt kifogástalan kezdetben a társadalmi tulajdon megbecsülése sem. Jól szemlélteti ezt a munkaeszközök javítására fordított magas költség. A közös állatállomány növelésének fontossága nem szorította háttérbe a háztáji állományról való gondoskodást. A takarmányellátás érdekében a szénakaszálást részes művelésre adták ki, az anyaszénából feles-, harmados volt a részesedés (a minőségtől függően). A közös gazdaságnak hasznos és szükséges is volt ez a módszer, mivel a nagy rétterületet munkaegységre nem tudta volna betakarítani. Hasonló okból ugyancsak részes művelésű volt a takarmányrépa is. A termelőszövetkezet vezetői felismerték, hogy minél előbb meg kell teremteni a nagyüzemi gazdálkodás feltételeit. Bátran éltek a hitelfelvétel lehetőségeivel is. Igénybe vettek 4848 mFt hitelt, ebből 3905 mFt beruházási hitelt tett ki. 1 szántóegységre 3175 Ft hitelteher jutott, a beruházott vagyon 2661 mFt volt, ebből 2152 mFt volt tehermentes. A tagság megbízott választott vezetőiben, és megszavazta a hitelkérelmeket. A hitelek 63%-át építlezésre fordították, elsősorban állattenyésztési épületekre volt szükség. Az első évben házilagos építkezéssel elkészítettek egy 100 férőhelyes tehénistállót, egy 100 férőhelyes növendékistállót, elkészült egy 200 férőhelyes sertéshizlalda, 1000 férőhelyes baromfiéi, valamint a rendkívül szükséges magtár, góró és hídmérleg.
