Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Dr. Fülöp Imre : A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet története

tapasztalatukból mindazt, ami a nagyüzemekben alkalmazható volt. Ezek a tapasztalt emberek a nagyüzemi gazdaság alapvető támaszává, váltak és azok ma is. Legtöbbjük természetesen tanult, technikumi végzettséget, vagy szakmunkás bizonyítványt szerzett, de aki valamilyen oknál fogva nem tudott szervezetten tanulni, az magát képezte. A megválasztott termelőszövetkezeti vezetés fontos és sürgős feladatnak tekintette annak a szakember gárdának kialakítását, amely az irányító és gondolkozó, a tervező és a célokat megfogalmazó kollektíva lesz. Bizonyos tapasztalatok természetesen már rendelkezésre álltak, hiszen a termelőszövetkezeti mozgalom több mint 10 éves volt akkor. Abból indultak ki, hogy a legtehetségesebb, a legjobban felkészült vezető sem oldhatja meg a problémát egyedül. A legjobb egyéni vezetői szándék sem helyettesíthet egy olyan színvonalú vezető kollektívát, amely fel tudja mérni a jelenlegi helyzetet, amely képes a perspektívát megfogalmazni, és amelynek együtt és előtt kell fejlődni a gazdasággal, a tulajdonosokkal. Nem törekedtek teljesen „kész" szakemberek beállítására. Ennél ebben az időben fontosabb volt, hogy helybéli legyen, de legalább is erős szálak fűzzék a községhez, hogy fejlődőképes legyen, hogy szeresse és tisztelje a parasztságot, a „gazdát" és szerény dolgozója legyen a közösségnek. így került a termelőszövetkezetbe a jelenlegi elnökhelyettes, termelési főmérnök Jenéi Sándor akkor főagronómusnak. Ő akkor középiskolai végzettségű fiatalember volt, jelenleg agrármérnök. Egyedül neki volt némi nagyüzemi gyakorlata, hiszen korábban a tanácsnál és a gépállomáson dolgozott. Néhány hónappal később Juhász István szakiskolát és törzskönyvvezetői képesítést kapott fiatalember főállattenyésztő lett, azóta agrármérnök és jelenleg a termelőszövetkezet elnöke. Az akkor tapasztalatlan fiatalemberek ma magasan képzett, gazdag tapasztalattal, emberismerettel rendelkező és a községi határokat meghaladó tekintélyű, megyei szinten „jegyzett" vezetőkké fejlődtek, akiket országosan is ismernek már. A vezetésben indulástól kezdve nagy szerepet játszott Kiss Imre üzemgazdász-közgazdász, a szövetkezeti adminisztráció „főnöke", akit „mindenesnek" titulálnak a termelőszövetkezetben. A 64 éves Kiss Lure főként az első években a termelőszövetkezet belső életének legjobb ismerője volt. Ugyanígy jelenlegi helyén van az akkori főkönyvelő Ferenczi Péter is. Hiripi Sándor, az akkori párttitkár, elnökhelyettes ma már nyugdíjas. Ő is a törzsgárdához tartozik, mint régi tapasztalt tekintélyes gazdaember és politikus. Sándor bácsi rendkívül sokat tett a politikai stabilitás megteremtése, a parasztság politikai tudatának fejleszése érdekében. Természetesen lehetne lényegesen bővíteni a kört, — talán kellene is, de a korlátolt terjedelem nem teszi lehetővé — hiszen a „második" és „harmadik" vonalban is sokan vannak az „indulók" közül ma is fontos beosztásban. Alap-problémája volt mindig és az ma is a termelőszövetkezet vezetőinek, hogy adott időszakban mit vár a tagság, a tulajdonosok kollektívája a szövetkezet vezetőitől. Nagy kérdés is ez. A vezetők komolyságát általában az is mutatja, ha ez a kérdés egyáltalán felvetődik, mint a vezetői magatartás iránytűje. A kérdésre a választ megfogalmazni rendkívül nehéz, teljes pontossággal szinte lehetetlen, vagy csak közhelyszerű általánosságokat lehetne mondani. A nehézséget az is fokozza a válasz megfogalmazásában, hogy a vezetés felé irányuló tulaj-