Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Dr. Lőkös László: Az alsószuhai „Új Élet" Termelőszövetkezet története

A kormány 1020. és 3318. sz. határozata alapján a termelőszövetkezet hitelállományának jelentős részét elengedték, a többit a gazdaság letörlesztette. Ez elősegítette a saját alapok növelését, a gazdálkodás megszilárdítását, ezzel egy időben megszűnt a gazdálkodást éveken át kísérő mérleghiány is. Rendezésre került a termelőszövetkezet forgóeszközeit terhelő idegen forrás is. így a következő időszakban saját erőből biztosították a forgóeszközök döntő többségét. Átértékelték az állóeszközöket, ezzel együtt létrehozták az amortizációs alapot. A termelőszövetkezet a további beruházások jelentős részét saját erőből valósította meg, a személyi jövedelem csökkenése nélkül. A földművelésügyi és pénzügyminiszteri 10/B/1966. sz. együttes utasítás az ózdi járás termelőszövetkezeteit termőhelyileg gyenge, hegyvidéki termelőszövetkezeteknek minősítette. Ennek megfelelően ezen tsz-ek — így az „Új Élet" is —, állami támogatást élvezhet. A támogatás árkiegészítés jellegű. Az értékesített termények, termékek után — negyedévenként — árkiegészítést kap a termelőszövetkezet a benyújtott igénylés alapján. E rendelet szabályozta valamennyi termelőszövetkezetet megillető kedvezmények rendszerét is. À kedvezmények címköre bővült. így pl. 1967-ben már nemcsak az előhasi üsző elletése, hanem valamennyi borjúszaporulat után kap kedvezményt a termelőszövetkezet (minden élve született borjú után 1000 Ft-ot). 1967-től tehát a következő címeken kaphat kedvezményt: — építés és beruházás, — talajjavítás, — vízrendezés, — legelő- és rét javítás, — borjúszaporulat — és erdősítés után. A 2015. sz. kormányhatározat az 1966—68 között végrehajtott mezőgazdasági árszínvonal-növelés, valamint a szabadabb tervezési rendszer, a termelőszövetkezet termesztési és közgazdasági adottságainak jobban megfelelő termelési szerkezet kialakításához vezetett. A szarvasmarha-ágazat és a juhászat fejlesztésére ösztönzött termékeinek dotációja. Ennek következtében teljesen felszámolták a sertéstartást (az üzemi és természeti feltételek is e két ágazat fejlesztésére a legkedvezőbbek). Növekedett a termelőszövetkezet pénzügyi önállósága és felelőssége is. A beruházási hiteleket az eddiginél megalapozottabb gazdasági döntések alapján kaphatják meg. A fő cél a hitelek gazdaságosabb felhasználása, a termelés bővítése, a jövedelmezőség fokozása. A rendeletek lehetővé tették a melléküzemági tevékenység fejlesztését is. Megerősödhetett a fafeldolgozó üzem, aminek fejlesztéséhez támogatást kaptak. A termelőszövetkezeti tagok szemléletére kedvezően hatottak azok az intézkedések, amelyek szociális helyzetüket javították. így pl. a betegség idejére járó táppénz, a családi pótlék, nyugdíj szabályozás, a gyermekgondozási segély bevezetése stb. mind szorosabban kapcsolta a tagokat a termelőszövetkezetekhez. Az 1967. évi III. termelőszövetkezeti törvény az új követelményeknek megfelelően szabályozta a termelőszövetkezet működését: tevékenységi körüket kiszélesítette, és tisztázott több jogi vonatkozású kérdést. Elkészült a termelőszövetke-