Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Dr. Lőkös László: Az alsószuhai „Új Élet" Termelőszövetkezet története

AZ „ŰJ ÉLET" TSZ MINT VÁLLALAT ÉS TÁRSADALMI KÖZÖSSÉG E fejezet három fő részre tagozódik. Az első főrészben a nagyüzemi termelés gazdasági-műszaki alapjainak létrehozását mutatjuk be, a másodikban a gazdálkodás eredményességének, színvonalának alakulását, a harmadikban pedig a nagyüzemmé válás társadalmi vonatkozásait tárjuk az olvasó elé. 1. A nagyüzemi termelés gazdasági-technikai alapjainak létrehozása a) A közös gazdaság kezdő lépései (1950—1960) A termelőszövetkezet zömmel állami tartalékterületen alakult. A tagok által bevitt föld területe csupán 20%-a. Ez az arány a későbbiek során nem módosult lényegesen; még az 1950-es évek végén is csak 30%-a a közös gazdálkodásba vont területnek, 470 aranykorona értékben. A közös gazdaság területe 177 ha volt, amely összesen 1625 aranykorona-értéket képviselt. A közös gazdaság földjének alacsony aranykorona-értéke mutatja, hogy a termelőszövetkezet alapvető termelőeszköze — a föld — gyenge minőségű volt. Már pedig a közös vagyon gyarapodása, a jövedelem alakulása szempontjából ez alapvető tényező. Az alapító tagok állatállománnyal és gazdasági felszereléssel nem rendelkeztek, a későbbi belépők által bevitt eszközök értéke is minimális volt. A belépések tehát nem játszottak jelentős szerepet a szövetkezet közös vagyonának gyarapításában. Ennek ellenére elég gyorsan növekszik. Már 1953-ban 33 400 Ft-ot ért el az állóeszközök értéke, 57 000 Ft-ot a fel nem osztható szövetkezeti alap értéke. A szövetkezet tiszta vagyona 1955-re 164 000 Ft. Az állandó ki- és belépések ellenére a fejlődés dinamikus. Az 1953-as értékhez viszonyítva, 1959-re az állóeszközök értéke nominálisan közel 2,2-szeresére, a fel nem osztható szövetkezeti alap 4,3szeresére, az 1 ha területre jutó állóeszköz értéke közel négyszeresére emelkedett. A tiszta vagyon pedig 1955-höz viszonyítva 2,4 szeresére nőtt. Reálisan valamivel lassúbb az ütem, de így is erőteljes. A közös vagyon változásának növekedési üteme 1956-ban érte el a maximumot, s azt követően lassult. Ez összefüggésben volt a párt központi vezetőségének a már előzőekben érintett határozatával, amely 1955-ben ismét a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztését írta elő. Ugyanis a határozatot követően, az 1953 előtt belépőkkel ellentétben, döntő többségben felszereléssel és állattal léptek be, ami némileg növelte a közös vagyont. A közös vagyon növekedésének forrása azonban az állami hitel volt. Fontosabb gazdasági épületeit, törzsállományát, a jelentősebb gépeket állami támogatással szerezte be a termelőszövetkezet. Az 1 ha területre eső hitelállomány 1959-ben