Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Dr. Lőkös László: Az alsószuhai „Új Élet" Termelőszövetkezet története

dása viszont joggal keltette azt a reményt, hogy a termelőszövetkezetben is meg lehet élni. Bebizonyosodott továbbá, hogy nem igaz a sok rémmese, amit a kolhozokról suttogtak. A „függetlenséget", „önállóságot" ugyan fel kell adni, de elkerülhető a beszolgáltató szervek örökös zaklatása. Közben — az 1953 júniusi események hatására — egy sor termelőszövetkezet feloszlott a megyében is. Az 1952. év végi állapotokhoz viszonyítva, 1954. december 31-ig 40 termelőszövetkezet és szövetkezeti csoport szűnt meg a megyében. Az alsószuhai „uj Élet" Termelőszövetkezetből is többen kiléptek, főleg a később belépett középparasztok. így 1954-ben 18 család — 29 taggal —• alkotta a termelőszövetkezetet. A megmaradt tagok döntő többségben az alapítók, akik továbbra is kitartottak a közös gazdaság mellett. A kilépések nem ingatták meg alapvetően a termelőszövetkezetet, viszont a munkafegyelem romlott. A fegyelem megszilárdítása és a közös gazdaság erősítése érdekében következetesebb vezetést, szigorúbb ellenőrzést, esetenként pedig szankciókat alkalmazott a termelőszövetkezet vezetősége (munkából való távolmaradás esetén munkaegység-levonást is). 1955-ben — a központi vezetőség határozata alapján — ismét a számszerű fejlesztés került előtérbe a termelőszövetkezeti mozgalomban. Ennek érdekében a járásokban „előkészítő bizottságokat" szerveztek, működésük azonban kevés eredménnyel járt. A putnoki járásban pl. 6 ilyen előkészítő bizottság dolgozott, úgyszólván eredménytelenül. Ismét kísértett a múlt; előkerültek az adminisztratív eszközök, módszerek, mint a szektáns politikai következménye. Türelmes meggyőzés helyett kényszert alkalmaztak. Pl. a község egyik, volt szegény paraszt ja (újonnan földhözjuttatott) nem akart belépni a termelőszövetkezetbe, azzal fenyegették, hogy kizáratják fiát az egyetemről. Valóban írtak az egyetemre azzal, hogy vonják meg az illető fiától az ösztöndíjat, mert az apa elzárkózik a termelőszövetkezeti belépéstől. Ugy vélték, ösztöndíj nélkül a fiú nem tud tovább tanulni, s jövőjére való tekintettel az apa „jobb belátásra jut". Hasonló célzatú leveleket üzemekhez is írtak. Mindezek következtében történt néhány belépés; főleg azok léptek be, akik a rájuk kirótt beadási kötelezettséget nem tudták teljesíteni. A község parasztjainak döntő többsége azonban még jobban elzárkózott, konokul hallgatott, s közömbösen félrevonult a közügyektől. Példaként idézem a putnoki tanács vb- ülésének 1956. április 12-i jegyzőkönyvéből Alsószuha Községi Tanács munkájára vonatkozó egyik megjegyzését: „Nem megfelelő a tanács és a tömegek közötti kapcsolat, amit egyetlen példán keresztül kívánunk bemutatni: a legeltetési bizottság elnöke lemondott, s nem találnak a községben egyetlen embert, sem tanácstagot, sem pedig a kívülállók között, aki ezt a funkciót vállalná". A továbbiakban a következőket olvashatjuk: „ . . . egy-egy tanácsülésen 4—5 kívülálló dolgozó jelenik meg, ami azt igazolja, hogy a község lakossága nem nagy érdeklődéssel van a tanács munkája iránt". A termelőszövetkezettől is elzárkóztak. A község és a termelőszövetkezet vezetői képtelenek voltak hatni a kívülálló parasztokra. így az 1955-ös központi vezetőségi határozatot csak minimális „eredménnyel" tudták végrehajtani Alsószuhán. Nehéz helyzetben voltak a község vezetői — köztük a tanácselnök is —, hiszen sem ők, sem családtagjaik nem voltak termelőszövetkezeti tagok. Már pedig az