Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Dr. Lőkös László: Az alsószuhai „Új Élet" Termelőszövetkezet története

A Nemzeti Parasztpártnak és a Szociáldemokrata Pártnak nem volt gyökere a községben, csupán az előbbinek akadt néhány szimpatizánsa. A politikai pártok közül a kisgazda párt rendelkezett bizonyos tradícióval. A két világháború közötti választásokon itt mindig a kisgazda pártra szavaztak. Az 1945. november 4-i választásokon Alsószuhán a szavazatok abszolút többségét a kisgazdapárt szerezte meg. Érdekes és szinte hihetetlen, hogy választáskor milyen érzelmek motiválták a szegényparasztok — különösen pedig a nok — egy részét. A Nemzeti Parasztpárt programja jobban tetszett, s közelebb állt hozzájuk. Választások után viszont egymás között elmondták, mégis a Kisgazda Pártra szavaztak, mert annak búzakalász a jelvénye, s a kenyeret adó növényhez lettek volna hűtlenek, ha nem arra adják szavazatukat. 1945 tavaszán megjelent a 600/1945. évi kormányrendelet a földreformról. A községben is megalakult a földosztó bizottság. Elnöke egy haladó gondolkodású szegényparaszt, aki az első világháborúban hadifogolyként 'szemtanúja volt az orosz eseményeknek. így erősebben élt benne a bizalom a forradalmi átalakulás iránt. A bizottság tagjai földnélküliek és szegényparasztok voltak. A felosztásra kijelölhető területek körülhatárolásával nem volt probléma. Mindenki jól ismerte a bárói birtok határait. Annál több vita keletkezett a föld felosztásánál. A földigénylők főleg azon vitatkoztak, ki milyen mértékben jogosidta juttatásra, mennyit kapjanak a volt cselédek, a földnélküliek és a szegényparasztok. A másik vitaalap, ki hol kapjon földet? Igaz, hogy a kisajátításra váró bárói birtok (Róna-puszta) a község legjobb minőségű földterületéhez tartozott. Kis parcellákra osztva azonban már nagy eltérések mutatkoztak a föld lejtését, fekvését, távolságát illetően. Abban megegyeztek, hogy sorsolásra, „nyílhúzásra" bízzák az elosztást. Az igazságos, illetve a nagy többség számára elfogadható elosztást első lépésben nem sikerült megoldani, csak a másodszori nyílhúzás után kerültek beütésre a névvel ellátott, határjelző mesgyekarók. Egy-egy igénylő több helyen kapott parcellát, hogy egyaránt részesüljön a jobb és kevésbé jó, illetve közelebbi és távolabbi területekből. így igazságosabbnak tünt a döntés, de a későbbi munkákat megnehezítette, mivel a szétszórt területek megművelése több időt igényelt. A birtokleveleket 1945 augusztusában ünnepélyesen kapták meg az újbirtokosok. A községben — földreform keretében — 110 ha szántó és 44 ha rét került szétosztásra. A földhöz jutottak száma 53 fő volt. Egy igénylő átlagosan 2,94 ha területet kapott. (Persze az eltérés elég nagy volt: 1,15 ha-tól 8,1 ha-ig terjedt.) A földre jogosultak egyes rétegei különböző nagyságú területet kaptak. A volt mezőgazdasági cselédeknek átlagosan 4,0 ha, kisparasztoknak pedig 2,2 ha terület jutott. A Róna majorban — a front átvonulása után — maradt 2 db állat, 10 db eke, 4 db fogas, 3 db szekér és egyéb felszerelés került elosztásra, elsősorban a volt cselédek között. A Róna puszta volt gazdatisztje 8 ha területet, 2 db állatot, 1 db szekeret és egyéb gazdasági felszerelést kapott. A község határában fekvő, kisajátított bárói birtokból 763 ha erdő állami tulajdonba ment át. A földosztás — e sok vonatkozásban félfeudális községben — nemcsak azt jelentette, hogy örökre megszűnt a nagybirtok, a bárói uraság, s ezzel jelentékenyen növekedett a község lakóinak földterülete, hanem a mezőgazdasági népességen