Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Dr. Fülöp Imre : A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet története

tudták, hogy Nagylétán is változásnak kell bekövetkeznie. Ebben az időszakban esténként kisebb-nagyobb csoportok jöttek össze, beszélgettek, tanakodtak és tulajdonképpen ezeken a spontán kialakult csoportos beszélgetéseken, a jövőt latolgató vitákon már érlelődött a szövetkezeti átszervezés gondolata. Aki ekkor Nagylétán járt, érezte, hogy valami készül, érlelődik a döntés. Nem mondták ki konkrétan soha, de sokszor céloztak arra, hogy Nagylétán gyorsabban és „könynyebben" kell a változásnak végbemenni, mint Vértesen. Nagylétán a párt- és állami vezetés 1959 telén, I960 tavaszán úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a falu kisparaszti gazdaságainak szövetkezetbe tömörítése megoldható. Megindult a tömeges agitáció. Utólag természetesnek tűnik a tervszerűség és a sorrendiség is. A vértesi dolgozó parasztság pozitív döntését követően megalakult a nagylétai szövetkezeti átszervezés politikai-szervezési „vezérkara". A parasztság lelkivilágát is jól ismerő vezetők: a járási pártbizottság, a tanács vezetői, a községi tanács elnöke, az iskolai igazgató, az FMSZ vezetői, a megyei és a járási mezőgazdasági osztályok vezetői és még sokan mások politikailag szilárd, józan és okos „helyi" politikát alkalmaztak. A jól felkészült — többségében helybeli, egy részük pedig üzemi munkás — politikai munkatársak (agitátorok, népnevelők) nyugodt és meggyőző érveléssel segítették a parasztságot a nehéz döntéshez. Eloszlatták a kétségeket, megnyugtató választ adtak a kérdésekre, a jövőt objektíven felvázolva, Nagylétán is átsegítették a parasztság többségét a nagyüzemi, szövetkezeti gazdálkodás útjára. A meglevő szövetkezet gazdálkodási erényeit reálisan magyarázták, de a fogyatékosságok okait is feltárták: e fogyatékosságok nem a szövetkezeti mozgalom „velejárói", hanem egyéb, főként emberi okokra vezethetők vissza. A nagylétai szövetkezeti gazdák ma is tudják, hogy a párt megbízásából ténykedő politikai aktívák igazat mondtak, az élet a párt politikáját igazolta. Mind e mellett az is tény — hiba volna elhallgatni —, hogy a dolgozó parasztság egy része ebben az időszakban Belgyár András lakásán gyúlt össze. Főleg azok a parasztok, akik látták és tudták, hogy elérkezett vagy közel van a változás ideje. Más helyeken tanácskozó paraszti csoportok is kíváncsiak voltak Belgyár András véleményére. Belgyár András a párt és tanács által szervezett agitációhoz kapcsolódott, kisebb csoportokban tárgyalt, józanul agitált, beszélgetett a véleményére kíváncsi parasztokkal. A parasztok bizalma feléje fordult. Hogyan lett éppen a pedagógus Belgyár András a nagylétai parasztság jelentős részének elismert vezetője, és miért éppen őt választották meg egyhangú közfelkiáltással az újonnan megalakult termelőszövetkezet elnökének ? Éppen Nagylétán, ahol annyi tekintélyes, jól gazdálkodó, politikai és emberi szempontból egyaránt elnöknek alkalmas ember volt. A kérdésre a választ csak a mélyen szuny nyadó érzelmek ismeretében lehet megfogalmazni. E sorok írója személyesen ismerte a község parasztságának helyzetét és életét, ismerte gyermekkorától Belgyár Andrást is. Nem lehet megírni a nagylétai „Aranykalász" Termelőszövetkezet megalakulását, korszerű nagyüzemmé szerveződésének történetét anélkül, hogy Belgyár Andrásról ne szólnánk részletesebben. Kiemelkedő szerep jutott az azóta elhunyt elnöknek mindabban, ami történt. Monostorpályi paraszti családból származott, és mint fiatal pedagógus Nagylétára kerülvén, gyorsan „szót értett" a parasztokkal. A falu társadalmi-politikai életében a kisgazdapárt soraiban vett részt, annak helyi vezetője, sőt nem függetlenített járási titkára lett.